Andrea versei

Mindig tovább…

Sürgető, temérdek tennivalóim közt
megállok egy percre, 
s mint kívülálló nézem, bámulom, 
miként rohan a világ. 
Még halasztgatom, még ábrándozom,
majd beállok a sorba én is, 
s rohanok a jövő fele tovább, 
egyre csak tovább.

Maradj jó!

Ködlik a reggel. Tán ma sem oszlik szét.
Betonóriások közt fojtogató lét.
Magával ránt a mélybe ezernyi kéz,
Bók, ígéret, s csalárd szó.
Ha egy világ fordít hátat, maradj jó!
Maradj jó!

A szomorúság csöndje

Elnémult a düh,
bevágott ajtó mögött megrekedt indulat.
Kimondott, bősz szavak helyett, 
mély szomorúság maradt.
Büszkeség, akarat, álom, 
mélán a padlón hever.
Ezernyi szürke érzés közt,
a csönd az, mi felemel.

Szerelmemnek tárgya vagy…

Szerelmemnek tárgya vagy,
Arcod, lényed, kezed.
Számban, mint édes pára
Olvad, s kering neved.
Ajándék, kincs, virág helyett
Csak önmagadból adj!
Tárgya vagy te örömömnek,s 
Szerelmemnek tárgya vagy.