Hibák

 

Vajon miért van ennyi koldus, ennyi magányos, ennyi árva, ennyi boldogtalan ember ezen a földön? Vajon miért pusztít ennyire a drog, az alkoholizmus, és minden szenvedély? Mert 2000 éve tanuljuk és most sem tudjuk a legfontosabbat, szeretni egymást. Ez a hitünk, vagyis ez a lényege erről szól, ameddig ezt nem tudjuk csak amatőrök, utánzók vagyunk de még messze nem keresztények. Ez a legfontosabb, ez a legfőbb, és mégis a legtöbb keresztény közösségben ez van a leginkább mellőzve. Nálunk is! Mi keresztények, ezt a dolgot tanuljuk meg legnehezebben a Mestertől, hogy szeretettel legyünk egymás iránt. Inkább képesek vagyunk megbújni egy egyház tanítása mögé, inkább képesek vagyunk betartani parancsolatokat, hakell mind a 10-et. De amikor arra kerül a sor, hogy szeressük a másikat akkor csődöt mondunk. Hiszen könyebb betartani egy előirást, egy parancsot vagy bármi mást amit megszabnak nekünk, amit megtanitanak, amit feladnak, mind azt, hogy szeressétek egymást. Ahhoz, hogy megértsük Isten szeretetét, sokszor össze kell törnie az én-nek bennünk.

Én a fontos, akinek álmai vannak-aki azokat meg akarja valósitani.

Én a sikeres aki már évtizedek óta gyüjt: pénzt, hatalmat, sikert, élményt.

Én a müvelt, okos, jártas, aki felefele halad egy ranglétrán.

Nos ezek a dolgok az élet részei mint a lélegzés, de ha csak ennyi az élet akkor mi vagyunk a legszerencsétlenebb emberek ezen a földkerekségen. Mert ha ezeket elveszitjük: siker, müveltség, fontos dolgaim, akkor mi marad? Akkor az életünk üress lessz. Mindannyian és itt kivétel nincs az értelmetlen élet ellen harcolunk, de igazából csak az számit, hogy mennyire szeretünk. Beleteszünk rengeteg energiát abba, hogy épitsük a jövőnket, és közben nem élünk a jelenben. Azt tervezzük, hogy majd boldog leszek ha elérem ezt vagy azta céllomat. Közben telnek a napjaink és a mi bakancslistánk üress, ahol nevek kellene szerepeljenek, oda olyan dolgokat irunk amik igazából nem is lényegesek. Úgy gondolom, hogy Isten a kezünkbe adott mindennap egy üress lapot, ez a mi 24 óránk. De minden este elveszi tőlünk, ha akarjuk ha nem.  Az életem végén ebből áll össze az életem könyve, de ezt a könyvet nevekkel kell megtöltenem, ha csak annyi a céllom az életben, hogy jól érezzem magamat akkor az hamis álmokkal nem fog menni. Ha bármely dologban az életemben nincs benne valahol az ISTEN akkor nem irok neveket az életem lapjaira. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy jelenleg az életemben miért teszem azt amit teszek? És ha a válasz nem az, hogy azért mert boldog vagyok ezáltal akkor itt nem árt újraterveztni, hogy életem ezen körforgalmából hol tudok kiszabadulni.

Egy parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Erre nem lehet azt mondani, hogy nem tudom jobban. Jobban mindig lehet. Beöjti Tamás atya azt mondotta, hogy az adakozás akkor az igazi, ha már egy kicsit fáj, ameddig nem fáj, hogy adtam a magaméból addig nem az igazi. Ugyanigy van a szeretettel is ameddig legalább egy kicsit nem fáj (az igazi szereteről beszélek) addig még lehet, hogy nem a legigazibb.