Hagyj békén, egy időre...

Vannak napok amikor csak arra vágyunk, hogy kitöltsük a bennünk lévő űrt! Amikor úgy érezzük, hogy csak arra vágyunk, hogy békén hagyjanak, hogy ne foglalkozzanak velünk, csak legyünk és kész. Sokszor nem lehet elmondani a bennünk lévő kimondhatatlan érzéseket. Mert erre nincs szó. Vannak helyzetek amikor a szó nemhogy kevés hanem elcsökönyösödött kifejezésforma, valami ami csak a felszínt érinti. De érzed, hogy a mozgathatatlan rész ennél sokkal lenebb van. Neked levegőre van szükséged. Mert be vagy zárva egy levegő nélküli akváriumba. És valljuk be sokszor érezzük, éreztük már ezt. Az életet úgy szemléled mint egy díszhal és nem mint egy pisztráng aki dacol a sodrással, és akinek nem jó az iszapos víz, akinek kihívás az élet. Akinek harc kell, és sodrás. A döntés a te kezedben van, nem tudok jobbat mondani felejtsd el amit tudsz a hitről, térdelj le és engedd be Jézust az életedbe, hagyd, hogy éreztesse veled, milyen jó amikor szeret az Isten. Kezd elölről, a hited ne legyen olyan többé mint a népviselet amit ünnepeken magadra öltesz  ideig óráig de később ismét a ruhásszekrényben landol mint valami ritkán használt gönc. Dobd el a hasznavehetetlen hagyományt és térképezd fel újra a TE, SZEMÉLYES, KAPCSOLATODAT, az ÉLŐ JÉZUSSAL. Hagyd neki, hogy megváltson. Legyen része az életednek a hétköznapokban, az ünnepeken és mindig. Kezd elölről fedezd fel a hited. Éld úgy ahogy az első keresztények: napról napra és bízva. Nem akarok itt valami lelki fröccsel fárasztani senkit, ezt csak úgy lehet ha kipróbálod, és próbálod, és próbálod. Sose hagyd magad legyőzni a nehézségektől, mert erőd mindig lesz annyi, hogy a jó harcot megharcold és a pályát végigfusd, de nem egyedül. Mert nem az az igazi harcos aki mindig győz, hanem aki a vereség után mindig fel tud állni. Törj ki életed tojáshéjából és szabadabb leszel.

Kirakós család

Mindenki ismeri a kirakósokat, gyermekkorunk egyik kedvenc de ugyanakkor idegölő játékát. Ami  főleg akkor ment mindenki idegeire amikor karácsonyra kaptad valamelyik rokonodtól, nagy szeretettel és 500 darabból állt. És még meg kellett köszönni, és eltűrni az édesgetéseket és utána kibontani, és nekikezdeni összerakni, aminek persze idővel néhány darabja elveszett. De sajnos nemcsak kirakósok vannak ilyen hiányosak, hanem családok is. Ahol hiányzik egyik vagy másik ember, apa vagy anya, pont azok a részei a kirakósnak, amik pótolhatatlanok. Vannak, akik azt gondolják: majd megszokja a gyerek! De kérdem én: ha kitépnék, a szíved a tested mélyéről majd a felét visszatennék, te meg tudnád szokni? Elég lenne neked? Nem hiányozna mindig és mindig valami, nem lenne üresség benned? Dehogynem! És sok ilyen van amikor a gyerek a szenvedő fél, amikor mindkét szülő a maga igazát hajtogatja, mert még nem tanulták meg, hogy az igazság milyen sokszor öl, és nem gyógyít vagy nem hozza helyre ami tönkrement. Időben kell felismerni a forgószél előjeleit, nehogy elsöpörje életünk házát, és mi közben benne legyünk amikor az darabokra hullik. Van egyérdekes ősi viking közmondás: „ami nem hajlik meg az eltörik” és mennyire igaz. Ahol csak a „kinek van igaza az Úr” ott nemsokára hiányozni fognak darabok a családból. Mit lehet tenni a vihar elkerülése érdekében? Ha nem megy is mindig mosolyogva de gyártani kell utánpótlást a szeretetből mert így legyőzöl önmagadban valamit ami sötét, és meggyújtod a gyertyát akkor is ha annak csonkig kell égnie!

Kialszik a láng

Azt hiszem olyan gondolathoz érkeztünk ami rengeteg ember életébe  fordul elő de, szinte senki nem tudja a választ, hogy miért, vagy mi történik. Pontosabban a szerelmi lángról beszélek. Miért van az, hogy olyan jól induló már-már „tökéletes kapcsolatok” amelyek hosszú ideig bombabiztosnak mutatkoznak, egyszerűen csak belefáradnak a lángolásba. A kezdet kezdetén elárulok valamit, nem létezik „tökéletes kapcsolat” két ember között J.  Létezik jó kapcsolat de az még nem tökéletes. Létezik kapcsolat ahol nagyon szeretik a felek egymást de ez sem tökéletes. Miért? Mert mi magunk sem vagyunk azok, esetleg a szerelem rózsaszín felhőjén keresztül „ideálisnak” látjuk a másikat, hiba nélkülinek de az idő múltával mindenki szeméről leesik a fátyol. De ahol egymás tisztelete és szeretete napirendi ponton volt ott egyszerre csak a láng alább hagy és lassan habár küzdenek ellene, vagy küzd az egyik fél akit érint, de lassan kialszik. Azért gondoltam erre a témára mert egyre több ilyennel találkozok ahol az emberek egy ritka őszinte pillanatukba elismerik, hogy vége, „nemtudunk mit tenni”. Most olyan kapcsolatokra gondolok amik a házasság előttiek mert sok ember küzd ezzel a dologgal. Mi papok hozzá szoktunk főleg azok akik már régebb vannak a praxisba, hogy mindenre tudjuk a választ, olyanok vagyunk mint a delfoi jósda, ha valaki betéved annak azonnal tudunk tanácsot adni, hogy miként változtathat az életén, és ettől azt hisszük, hogy ez mindig beválik.  „Én megmondtam”halottam már sokszor ha pedig nem fogadja meg a tanácsot akkor, megvagyunk győződve arról, hogy igazunk lett volna és ettől neki milyen jó lehetett volna. De valakinek tanácsot adni és átérezni a problémája súlyát nem ugyanaz a dolog. Azt gondoljuk, hogy változtatni olyan könnyű, hogy küzdeni valamiért elég, mert akkor már megvalósítható. Azt gondolják sokszor az emberek, hogy ha hisznek Istenben az elég, hogy akkor ő kisöpri minden problémájukat az életükből. Milyen jó lenne ha ez így lenne és elég lenne. De nekünk lehetőséget kell biztosítani a Szentléleknek, hogy működjön általunk. És hányan gördítünk sziklákat az útjába amikor naponta elimádkozzuk az életünkkel, hogy „legyen meg az én akaratom”. És akkor várjuk a csodát. Csodát akar, tegyen(a lehetőségek a kezünkbe vannak. Az igazi csoda az amikor az egyedülálló szülő a munka után este még esti mesét olvas a gyerekének, vagy amikor a tinédzser az alkohol és a drog helyet hétvégén a discoban a józanságot válassza. Nekem ez a csoda, hát neked mi?).A lángot ápolni kell. Ilyen ápolás a közös szentmisén való éber részvétel, közös esti ima, közös ifjúsági csoportba való részvétel, lelki életünk tüzére jó fát kell rakni, gyónások, a tiszta örömök, minden ami közelebb visz Istenhez és megakadályozza, hogy a kapcsolat el iszaposodjon, megszokottá, unottá váljon. De ezek csak tippek több ezer van, találj ki magad is dolgokat, imádkozzatok egymásért. Teremts új világot ebben a lepukkant társadalomban. Nem adok receptet a problémákra csupán felébresztem a gondolatot, hogy lehet másképp is élni, nemcsak ahogy a legtöbben.

XY-nak mert már sokat beszéltünk erről, most nyilvánosan. 1 rész

Amiről nem szívesen beszélünk, mert nem merünk, vagy még magunknak sem merjük bevallani, hogy küzdünk vele vagy elcsúsztunk benne: érzékiség, kísértések, paráznaság, na és ez csak egy a sok közül, mert ez még a jéghegy csúcsa.

A téma mindenkit érint mert vágyunk lényünk legmélyén a szeretetre. Aki fizikailag, szellemileg egészséges ember,az mind átélte vagy átfogja élni ennek a vágyát, mert úgy vagyunk megalkotva, megteremtve, hogy érintettek vagyunk benne. És ez így van jól! Biztosak lehetünk Isten szándékába, hogy elgondolása az életünkről nem véletlen volt. De akkor miért van az, hogy már nagyon fiatalon szembesülünk a érzékiség  létével, tényével, tapasztaljuk, hogy ebben a dologban sokszor mennyire elesettek, gyengék vagyunk? Először is a világ felgyorsult körülöttünk minden hír a TV, IT-neten keresztül a kezünkben van, de minden kísértés is, minden lehetőség, hogy akár virtuálisan is ösztöneinket minden nehézség nélkül kielégítsük. Nem szorulunk rá másra, egyedül vagyunk, sötétben és látszólag biztonságban és senki sem ellenőriz minket, még a szüleink sem. Fantomvilágban élünk. Azt tesszük, amit akarunk! Említettem már, hogy így vagyunk megteremtve, mert Isten nem olyan embert gondolt el és akart aki mentes az érzelmektől hanem aki érez, szeret- örül az örvendőkkel és sír a sírókkal.

A szexualitás, ha jó értelembe levezethető nem marad meg az ösztön szintjén, és nem is szabad neki megmaradnia ott, mert a rendeltetése célja annál sokkal szebb. Ha körülötted látszólag sokan teszik, beszélik, vagy dicsekszenek vele, ez nem jelenti azt, hogy ez a helyes. Valaminek a helyessége nem attól függ, hogy mennyien állnak mellette vagy ellene hanem, hogy mi  az Isten elgondolása erről. De mit tanácsoljunk azoknak a serdülőknek vagy fiataloknak akik most nyakig benne vannak ebben, ők mit tehetnek!? Először is figyelmeztessük őket, hogy ügyeljenek a gondolataikra, a bűnös gondolatok felkorbácsolják vágyainkat amelyek elsodornak bennünket előbb vagy utóbb. Másodszor kapaszkodjunk Istenbe, saját bőrömön tapasztalom olykor milyen hatalma van a gondolatnak, de ilyenkor sokszor elismételem amit egyik lelki vezetőm javasolt az egysoros imát: Légy velem Jézusom. És addig kapaszkodom bele amíg szükség van rá. Ne egyedül küzdj, vond be Jézust is amiben a leginkább gyenge vagy, mert együtt könnyebb küzdeni is. Úgy tekints rá ilyenkor mint egy bajtársra aki veled van a kísértés idején. Harmadszor szüntesd meg a kísértés forrását, vagyis kerüld az olyan helyzeteket amikről tudod, hogy a leggyakrabban elesel bennük, ne provokáld fölöslegesen magad ellen a bajt.

Bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni. Arról nem tehetünk, hogy mit látunk kivétel ha akarva nézzük, arról sem, hogy mi jut róla akaratlanul az eszünkbe. Arról viszont tehetünk, hogy mit kezdünk bűnös vágyainkkal: dédelgetjük, „jóllakatjuk”, akár gondolatban is őket, vagy pedig a tüzet nem szítva, alázatos türelemmel hagyjuk azt kialudni. Iránytű a végtelenhez c. könyv.