Sáros, esős, utcasarok,
lámpafényes homálysátor, dzsessz harsona kicsengése oszlatja a sötétséget!
Hárman mentünk egy kopott ruhás reményvesztettség, egy magába zárkózott örömpacsirta
és egy elfáradt cirkuszi akrobata nyugdíj előtt! A kopott dzsessz harsona
hangját követve belöktük a homályfürdőjébe lapuló orosz kártya partik legendás
sírhelyét az ivót ahol „az úri közönség táncol”. Bent négyen ültek, mind sötéten
fénylő szemekkel, és egy összeomlott kártyavár lelkületével. Várták a szebb
jövőt. De az éppen nem erre járt. Ekkor valaki, egy kéz a semmiből egy virágot
tett a színpad szélére, és az a kis árvácska szelíden megfürdött a cigaretta
vulkáni füstjében és a legyek dorolta falilámpa halovány fényénél elkezdte szépségével
szép lassan hirdetni a reményt egy olyan helyen ahová az angyalok is csak a
világvége után ezer évvel mernék betenni a lábukat szélcsendben és akkor is
csak zárás után. És azt hirdette, hogy: mindig van remény és mindig van egy
igaz testvér, vagy kettő ezen a árva világon aki meghallgat…
Amit látunk, amit hallunk, amit eltitkolnak és amiről nem mernek beszélni. Nem világmegváltás csak gondolatok gondolkodóknak.
2014. április 26., szombat
2014. április 18., péntek
Anonymus te jobbat érdemelsz! /Zso
Kedves barátom aki nem mersz megkeresni! Látszik rajtad, hogy
mennyire szenvedsz, sötét szemüvegben, kerülve a szemkontaktust, megpróbálod elhitetni
magaddal, hogy minden rendben, ilyen a
világ, nekem is ilyennek kell lennem. Sorra veszíted el a legjobb
barátaidat, akikre igazán számíthatnál, mert még mindig egyedül akarod végigcsinálni,
mert még mindig önző vagy, pedig ez lehetne másképp! A világ beskatulyáz,
megpróbál vasvillára szúrni és az ismertség és a vagányság tüzén megsütni, a
suliban vagánynak lenni és csak az „olyan” fiuk, lányok barátnőjének,
barátjának lenni maga lehet a magány és a pokol.
Megpróbálod elhitetni, hogy neked a Rió club, a Dzsungel és társaik kellenek ahhoz, hogy boldog légy, hogy
kissé mámorba de nem eléggé ahhoz, hogy a felelősség látszatát lerántsd
magadról, minden jó lesz. Talán azt gondolod, hogy téged az ask.fm tömegkérdései
fognak kihúzni a magányodból? Ott akarod
megtudni, hogy ki, minek tart? Nem az a helye az igazi kérdések
feltevésének! Neked nem erre van szükséged. Tudom, hogy néhányszor megpróbáltad
a jó utat választani, de nem mertél teljesen őszinte lenni talán még saját
magadhoz sem. Akkor most itt az idő, hogy ne egyedül kezd el, ha még megvan
benned a láng amitől olyan különleges vagy. Szerintem ideje lenni, megmutatnod,
hogy igazából milyen is vagy te, ott legbelül. Húsvét van, szeretném látni az
igazi énedet, szeretném, hogy tudd Jézus neked is megadja az igazi feltámadást
és tőle nem kell félned. Nem érdemled meg, hogy egyedül légy, bár sokan
körülvesznek, én a te belső magányodra gondolok. Te boldogságot érdemelsz de
ahhoz lépned kell, ez a legjobb alkalom. Várok rád, s ha gondolod megmutatok
egy jó utat a Mesterhez, és ezt nagyon sokaknak írhatnám, de most TE vagy a célpont. by
2014. március 3., hétfő
Érdemes elolvasni és tenni
Fontos, hogy sikerüljön letenni a
fegyvert. Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút. Szörnyű volt. De most
letettem a fegyvert. Nem félek többé semmitől, mert „a szeretet elűzi a félelmet”. Letettem de
nemcsak a fegyvert hanem a győzni akarást is s hogy mások rovására igazoljam önmagamat.
Nem őrködöm többé éberen, irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz. Elfogadom
amit kapok, megosztom amim van. Nem tartom nagyra elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom, szívesen elfogadom. Mindaz ami jó, igaz,
valós, akárhol legyen is, az mindig a legjobb számomra. Ezért nem félek többé. „Ki
szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?”
De ha fegyvertelenné, mezítelenné
válunk, ha megnyílunk az Isten-ember felé, aki mindent újjáteremt, akkor Ő
fogja eltörölni a megsebzett múltat, s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden
lehetségessé válik.
Athenagorasz pátriárka
Új faj jelent meg: a mutáns keresztény farizeus.
Annyi
mindent nem értünk életünk folyamán, sokszor még a legcsodálatosabb
történéseket is csak véletlennek fogjuk fel, (nem is gondolva arra, hogy
a véletlen, az Isten nick neve). Mert egy kávézás egy jó baráttal, egy panasz
vagy egy öröm megosztása vagy együtt viselése, egy napsugár a ködös napok után,
egy őszinte beszélgetés, egy felejthetetlen kép ismételt és ismételt megnézése,
egy szentírási idézet ezredik elolvasása és akkor leesik a „tantusz” és
kicsordul egy könnycsepp is. Olykor egy élet is kevés rájönnünk arra, hogy
telnek a hónapok, s az évek, és esetleg, ha a kegyelem folytán megérjük a
nyugdíjas kort, akkor nem lesz amire visszaemlékeznünk, mintha egy üres albumot
hagynánk magunk után csak. Most nem az olyan emberek életcélját értem ez alatt,
akiknek dicsőség a megrészegedés, a hányás, a drogozás és a kihasznállak egy
hétvégi kaland erejéig, mert ezek mind pocsék, ócska és csak a
szemétládák életcéljainak felelnek meg. És ilyen dolgokra emlékezni majd ötven
évesen vagy azon túl nem nagy szellemi teljesítmény, ezt még egy analfabéta is
tudja, aki egy barlangba nőtt fel, és túlságosan sötét még az éjszakához képest
is. Nekünk valami vagy valaki másra kellene emlékeznünk, akiről elmondhatjuk,
hogy érdemes volt érte harcolni, megérte a fáradságot, mert egy igazi kincs,
vagy kincsesbánya. Arra kellene emlékezni, hogy megérte kiállni egy ideáért,
ami sokaknak jó példát ad, vagy erővel tölt el ebben a „hétköznapi” világban,
mert olyan ember, aki lefáraszt szellemileg, és lelkileg, az van elég, nos,
olyanok kellenének, akik fel is töltenek, hogy ne legyen az élet hétköznapi és
fárasztó. Ezek az apró örömök az életünkbe nem csak ott vannak, és nem azért
mert megérdemeljük őket, hanem mert valaki ajándékba oda helyezte őket. Azt
gondolom, hogy pusztán szeretetből! Ezt nem könnyű elfogadni, lenyelni, mert mi
magunk sok mindent számításból adunk, kiszámításból, illetve a viszonzás
reményével. És ez nem keresztény életcél. Sok emberrel találkozom, akik
megcsömöröltek az élettől, akiknek elég a hétköznapiságból, akiknek elég az
erkölcstelenség ingoványából, a kihasznállak a szerelem jegyébe, vagy olyanná
teszlek, hogy ne legyen kedved tükörbe nézni sem. Kellene egy mozgalom, aki ki
mer tűzni olyan célokat maga elé, amelyek senkinek nem jutnak az eszébe pl:harcoljunk
a pornográfia ellen vagy ébresztő szülők a gyermekeitek az
interneten veszélybe vannak, ne engedjünk olyanokat nevelővé válni akik erkölcsi
nullák,
ugyanakkor, legyen a tanárnak joga megvédeni magát a diákok
önkényuralmától. Vajon kiknek cseng a fülébe a vészharang, hogy ezek
is problémák és érintik a társadalmunk egy jó részét? Az van, hogy
nincsenek példaképek, nincs akikre felnézni és nem találunk lassan olyan
embereket, akik emberileg, keresztényileg is kiállják az idők próbáját. Ezzel
ellentétbe vannak olyan bájgúnárok elég sokan, akiknek tele a zsebe, de üres a
szíve és sokszor a feje is. Ezeknek van reklámjuk, mert ők akik
kiabálnak, hangoskodnak, csapják a port, és a porondon vannak. Mégis 2014-ben
milyennek kell lennie az igazi keresztény embernek? (ez csupán személyes
véleménylistám)
1. Legyen
őszinte
2. Ne
használjon állarcokat
3. Tudjon
szívből mosolyogni és nevetni
4. Ne
álljon a pénz uralma alatt
5. Ne
azért tiszteljük mert rangja, címe van
6. Tudja
az érzéseit és az érzékeit irányítani
7. Ha
elesik, merjen felállni, és oda álljon vissza, ahol elesett
8. Higgyen
az embernek adott második esélyben és a harmadikban…
9. Legyen
kitartó a jóban
10. Álljon
kapcsolatba a Mesterrel
Ha ti is
ismertek személyesen olyan embereket, akikre felnéztek, mert itt élnek
közöttünk (nem filmcsillagok és hasonlók) becsüljétek meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)