Ebben a sorozatban emberek
válaszolnak az élettel és hitükkel kapcsolatos kérdésekre fogadjátok nagy
szeretettel. Sajgó Szabolcs tanár válaszol:
Miközben rávettem magam, hogy válaszoljak a kérdéseidre,
nagyon mély fájdalmak vannak a szívemben, lelkemben és szerintem most van az
a pillanat, hogy megválaszoljam őket.
1. Mi
számodra a hited?
Nagyon
sokáig gondoltam erre a kérdésre és nem akartam utána olvasni, vagy valami
teóriát itt felsorolni…ezért, most az fogalmazódik meg bennem, hogy a hit, az
én hitem abban áll jelenleg, hogy kijelent olyan dolgokat, amelyek jelenleg a
világi szemeimen keresztül lehetetlennek tűnnek: Hogy édesapám meg fog térni, és
még itt ebben a világban tapasztalni fogom ezt, valamint, hogy a családom
apraja és nagyja teljes hitre jut és egymás szemében meglátjuk Isten szeretetét,
és együtt áldjuk Őt. Vagy hogy én kigyógyulok lelki és testi gyengeségeimből, a
bűnből, a szennyből és, hogy Isten megteszi
EZT, vagy, hogy megtalálom hivatásom, vagy ha már megvan, akkor otthon
fogom érezni magam benne. Tudom egy kicsit idealisztikus a szövegem, de ezt
diktálja jelenleg a hitem. Hiszem, hogy
Édesapánk, a Háromszemélyű Egy Isten egyes bűneimből lassanként gyógyít meg,
másból viszont egyszerre. Vagy, hogy egyszer Istenért énekelhetek sok ember
előtt, de jó lesz……Isten dicsőségére!WAOOOOOO De, hogy érthetőbb legyek… az én
részem is benne van a „játékban” vagyis, hogy feltétel nélkül hiszem mindezt.
Tovább fűzöm azt a történetet, miszerint egy kislány egyedül viszi magával az
esernyőt a faluból a mezőre, miközben mindenki esőért imádkozik a nagy szárazság
után. Mindneki imádkozott, ő is, de ő hitt az esőben… Az rejlik számomra ebben a történetben, hogy
kell várjam a mennyei áldást az életemben és ezt csak a hitemmel „tudom
felfogni”, és meg is adhatom ennek a mértékét…legyen az atom milliomod része,
egy atomnyi, egy mustármagnyi, egy
gyűszűnyi, netán egy kupica….egy véka…..vagy egy cseber……Melyik az én mértékem?
De ezt még fokozhatnám így tovább. Ebben legyünk nagyok
és ne az ivásban:)….
- Olvastál már olyan könyvet, amely nagy hatással volt az életedre? (Szentíráson kívül)
A válasz IGEN. Hm….számomra egyik legmeghatározóbb könyv
a Dicsőítésben rejlő erő volt Merlin
Carotherstől. Nem vagyok az a nagy olvasó, de talán itt ennél a könyvnél tört
meg a jég nálam, és azóta szeretek olvasni „vallásos” könyveket. De, hogy miért
is? Ez egy kézzel fogható útiikalauz. Elmondja, hogy Istent nem csak a könnyű
helyzetekben lehet áldani, és hálát adni
Neki, hanem a rossz helyzetekben is, amikor minden nagyon rossz, vagy teljesen
padlón vagy (min pl, most én). Ezzel mintegy átadjuk ezt a rossz helyzetet, az
Ő kezébe adjuk és engedjük, hogy belőle a legeslegjobbat hozza ki, mert Ő
szeret minket. Még sok mindent tudnék erről mesélni…de próbáljátok ki, vagy
akár olvassátok el a könyvet!
- Kedvenc Szentírási idézeted!
- Mit osztanál meg az életedből, ami keresztény alapokon
nyugszik?
Ez
nehéz kérdés, akárcsak az első. Kicsi dolgokban keresem most a megoldást, ennél
a kérdésnél, és egy már meg is van Pl. a csalás...Busszal járok munkába, és
ahhoz jegyet kell venni, de néha a sofőr nem ad jegyet, vagy olyan is van, hogy
a megszokott két lej helyett visszaad egyet és azzal megyünk tovább...nekem is
jó, neki is jó, neki eggyel több, és nekem is eggyel több, jó a matek mi? Jézus viszont azt mondta: Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű” (Lk 16,
1-13) Amikor ez bennem tudatosult, hogy ez nem helyes, akkor azt éreztem, hogy
becsapom vele Istent (lehet egy kicsit szőrszálhasogatónak tűnök, de gondolj
csak bele azért ebbe a dolgoba, ez nem egyenlő a Kar-intivel :)) ) akkor eldöntöttem, hogy attól a
pillanattól fogok kérni jegyet, és ez így is lett, habár néha furcsán néznek
rám, de én tudom, hogy Jézusért teszem. Viszont a múlt héten siettem a buszra és
jelzem, ez egy más járat volt. Látta a
sofőr, hogy futok ezért megvárt, szívességet tett nekem, és szószerint
felrohantam a buszra a sofőrbácsainak odaadtam a pénzt, és azzal hajtott
tovább...én mivel siettem, alig kaptam levegőt, mindenki engem nézett...a sofőr
szívességet tett, mert várt rám, nem
volt bátorságom, hogy kérjek jegyet. Ezt az én gyenegségemnek tudom be, kérem
Jézust, hogy következő alkalommal segítsen erőt és bátorságot meríteni. Aki a kicsiben hű....
Kelt:
2013 október 20
Gyergyóalfalu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése