Ránk erőltetett modern társadalmi szokások!

Mindent elérhetsz csak dolgozz meg érte-hirdetik mindenhol. De közben mindent elveszítesz- legfőképp a családodat- nem hirdetik sehol, de hányan tapasztalták sajnos a saját bőrükön. A reklámok nevelnek fel sok embert. Tömeg embereket akarnak és nem egyéniségeket! Olyanokat akiknek megmondják, hogy a Nike és Adidas cipő a jó, és te birka módjára megveszed. Megmondják mibe öltözz, mit egyél, mit igyál és megteszed. Nézz most magadra, mi van a lábadon, milyen felső van rajtad?! És ha mersz gondolkozni, de csak ha mersz, mert valahol bent érzed, hogy sokszor bűzlik ez a világ az átveréstől. Akkor kérdezd meg magadat, ma kinek a reklámtáblája vagyok?! Valójában ennyi lennél egy reklámtábla, olyan hajjal mind mindenkinek, olyan ruhában mint sokan, és azokkal a gondolatokkal amivel a TV kitömött mint a karácsonyi pulykát!? Akkor híreim vannak kedveském: majd le is fognak vágni, mert amely állatot az ember felhizlalja azt le is vágja, és vannak akik nagyon közel állnak ehhez. Te is ilyen tömeg ember vagy? Nem akarsz más lenni, kissé radikális de határozott, kissé út törő és út építő, kérdező akinek válasz kell! De válogasd meg jól kitől kérdezel mert sokszor akik fent ülnek azoknak semmi keresnivalója nem lenne ott, és akik lent vannak azok talán soha nem jutnak el oda, hogy fent legyenek. Ezért ne felejtsd el, tetováld a lelkedbe: az okos ember mindenkitől tud tanulni, valakitől azt, hogy hogyan kell tenni, valakitől azt, hogy hogyan nem. És sokszor azoktól a kicsiktől akik lent vannak akiknek nincs diplomájuk de van szívük. Szívesen…

Félünk emberként élni!?

Félünk emberként élni!? És itt az embert a szó leg igazibb értelmében értem, úgy ahogy kezdetben volt teremtve Istentől, mielőtt a kígyó bele nem köpött a levesünkbe, mielőtt el nem rontottuk a dolgokat a bűnnel. Olyannak értem az embert mind aki megfeledkezik önmagáról és segít ahol tud, és nem mindig a maga hasznát keresi.

Azért gondoltam, hogy jó lenne erről is beszélni mert valamilyen fél emberséget élünk. Figyeljük meg, amikor összefutunk valakivel az utcán az első kérdésünk a köszönés után: hogy vagy? Mintha érdekelne, de valljuk be a legjobb szándékkal a szívünk mélyén, teszünk rá! Csak reflex az egész, persze szerencsére nem mindig de elég gyakran ahhoz, hogy érezzük, a kapcsolataink felszínesek és már suhanunk is tovább mintha a világ csak körülöttünk forogna, és ha mindig olyan fontos lenne, hogy siessünk! Vajon kedves barátom, mikor bámultad este önfeledten a csillagokat, mikor gyönyörködtél a kedvenc évszakod fantáziadús színeiben, és hányszor az utóbbi időben? Ez is hozzátartozik emberségünkhöz, hogy tudunk csodálkozni, elmerengeni a dolgokon és ez nem időpocsékolás, vagy ábrándozás hanem a teremtő műveinek csodálása, ismerkedés Istennel, rájönni, hogy mekkora művész is Ő valójában. A megszokások rabjai vagyunk, amiket örököltünk, amiket szeretünk, amiket megszoktunk, a kényelmünk a markába tart bennünket. Mert milyen nehéz tenni valami eltérőt a megszokottól, ami feláldozza saját kényelmünket, és itt ismét vesztünk valamit emberségünkből. Mert a szokás és kényelem erősebb nálunk. Mi kell tehát ahhoz, hogy emberibb emberek legyünk? Az a tippem, hogy feledkezzünk meg önmagunkról és figyeljünk oda jobban másokra. Tűzünk ki rövid távú célokat magunk elé pl. döntsük el, hogy a héten kedvesebbek leszünk valakihez, hogy nem morgunk ha a szüleink megszólítanak, hogy rakjuk rendbe a szobánkat, fordítsunk napi 10 perc több odafigyelést férjünkre, feleségünkre. Tegyünk meg önként olyan dolgokat amikre máskor megkérnek, ezt egy hétig utána ismét tűzzünk ki valamilyen másik célt, és folytassuk azzal, persze a régiről se kell megfeledkezni. Tegyük ízletessé ismét az életünket, ahogyan az éttermekben a só és a bors mindig együtt van, mi ezzel ízesítsük azt amit az életünkből főzni akarunk. „Hisz főzni mindenki tud.” Ratatuile c. animációs film.

Tömjénfüstös katolicizmus?!

Sokszor nagyítóval vizsgálom a vallásomat, úgy gondolom, hogy ha rájönnék, hogy az egész csak átverés, szélhámosság azonnal elhagynám és felé sem néznék többé. Sokkal fontosabbnak tartom a szeretet követését mind valami vallási hókuszpókuszt ami csak azért jó mert valaki valamikor kitalálta vagy legalább is, ezt mondják róla. De a szívem mélyén teljesen meg vagyok győződve, hogy Jézus élete és  példájának követése nem átok hanem áldás. De most visszatérve a címre! Sokan nem szeretik a tömjén illatát, én sem rajongok érte, szabadidőmbe én sem vagyok az a típus aki csak úgy eléget egy keveset és azonnal föléje hajol, hogy minél többet szívhasson belőle. A szertartásokon látom az értelmét, szeretem is, nem is hagynám el. Amikor viszont ezt leírtam azoknak az embereknek a véleményét tártam kissé fel akik, a templomot valami sötét helynek, nagy gyertyatartókkal, fekete ruhás sunyi tekintetű és megbízhatatlan papokkal képzelik el, akik azért nem jönnek a fényre mert a sötét a természetes környezetük! Baromság, akik így gondolkodnak azoknak üzenem: kis haver  téged a média jól beetetett, a horgára akasztott és most már olyan vagy mint a kifogott hal, elszakadtál a víztől egy vederben vagy és azt tesznek veled innentől amit akarnak, és közben te azt hiszed, hogy ez az igazság. Ha pedig nem a média tette ezt veled akkor a környezeted, a véleményüket jól a fejedbe plántálták azt akarták, hogy bármit gondolj csak ne a saját szabad gondolataidat és tapasztalataidat kell értékeld, hanem fogadd el az övékét. A megkötözött gondolatok rab öszvére lettél aki cipeled, és nem szabadulhatsz tőlük.

Pedig javasolnék valami igazat. Akkor ítéld el az egyházat, a papokat ha ismered őket, ha meg mered ismerni. Sőt ezt ki is javítom elnézést: „ne ítélj, hogy ne ítéltess!” , „ amit szeretnéd, hogy veled tegyenek az emberek te is azt tedd velük”. Mert ha megismered őket, akkor rájössz, hogy a templom kívülről akármilyen kicsi, és szürke, de belülről van benne valami ami lelked felhőit szét szórja, közelebb visz a mennyhez, és megvan benne a béke. Szerintem Isten a verőfényes tiszta, rendezett helyeket szereti leginkább. Ahol süt a nap és az emberek elbeszélgetnek egymással, ahol folyik a párbeszéd, hogy ismeretségek jöjjenek létre! Nos akkor te mire vársz menj és kérdezz!

Te is védekezel?

De mi védekezünk, védekeztünk! Amint mondtam már olyan dolgokról írok amik foglalkoztatják a körülöttem élő embereket, főleg fiatalokat, és segítségükre lehetnek az itt leírtak. Több alkalommal halottam már ezeket vagy ehhez hasonló kifejezéseket és sokszor az emberek nem tudják, hogy mit is tesznek. Sokan azt gondolják, hogy ha már körülöttük mindenki erről beszél: TV, rádió, barátaik és bizonygassák is, hogy megtették és jól esett, akkor azt mindenkinek meg kell tennie. Ez nem olyan mint a háború tűzkeresztsége amin túl kell esni, hanem amit a házasságban majd annak az embernek ajándékozol akit jobban szeretsz az életednél. A szexualitás az egy életre szeretlek nyelvét beszéli, ez a feltétlen oda ajándékozás nyelve, ezért van, hogy az örök hőség megfogadása után lehet részt venni benne Isten teremtő munkájában, amin az ő áldása van.

Belegondoltam, hogy az emberiség a történelme folyamán mitől is védekezett, de rájöttem, hogy főleg az ellenségtől. Azt gondolom az élet nem az ellenségünk, és ha valaki annak tekinti az nagy baj. Ezért az életet elfogadni kell, nem védekezni ellene. Sokan elfelejtik, hogy Isten mindig ad a legfontosabbakból annyit, hogy a gyereknek meg legyen, amit nekünk nekik kell adni az a szeretet, nevelés. Minden más kikerül. Fordított világban élünk a rosszat jónak mondjuk, a jót pedig rossznak. Igyekszünk mindennel szakítani ami megköt vagy leköt minket és sokszor észre sem vesszük, hogy ezek a kötések megóvnak a zuhanástól és attól, hogy életünk darabokra törjön. Sokszor hallom azt a kijelentést, hogy: ez velem ne történhet meg, legyen szó sex-ről, alkoholról, drogról. Nem eshetek teherbe mert védekezem, de kérdezd meg azokat a leány anyákat akiknek élete bemutatja ennek az ellentétét, ők is ezt mondták valamikor. Velem nem történhet meg, s akkor ráébredtek a rideg valóságra. Miért, teszed fel a kérdést? Mert kísérleteztek az élettel, azt gondolták játék, és mindig újrakezdhetik. De az csak a játékban van így! Én a valóságról írok, ami sokszor azért rideg mert felelőtlenül bánunk vele. Te döntsd el magadnak, hogy milyen életet szeretnél, olyat ami tele van felelőtlen döntésekkel, bűntudattal, szégyennel vagy olyat amit kitölt a tiszta szerelem. Nem mindegy addig kell választani ameddig lehet. Én nem leszek alkoholista, drogfüggő és  hányan mondták már és hányan fogják de nemtud szabadulni, rabszolga lett a dolgok rabszolgája! Mindenkinek ott van a lelkében a vágy, hogy szeretnénk szabadok lenni, de ez mit jelent!? Mitől akarunk szabadulni a szülők fennhatóságától, védelmező karjától? Mert mit ér az 5 perc felelőtlen gyönyör ha egy élet minden reményét, álmát darabokra töri! Megéri?