Zs/ Élni másképp is lehet

Példa. Kit mondasz és kit mondok én példámnak, ki olyan ember aki nem sötétítők és nem gipsz maszkok mögött éli életét, hanem ki mer jönni a fényre? A sztárok rövid tartalmú hullócsillag életében éled ki vágyaid, vagy a sport emberek teljesítmény napjait figyeled nap mint nap mint egy drogos aki a napi adagját akarja megkapni mások életéből?! Kedves barátom kezd élni az életed a Tv, i-net befolyása nélkül, használd ezeket de ne légy a rabszolgájuk. Légy nagyobb lélekben mert lelki törpékkel és gnómokkal van tele amúgy is szélsőséges függő világunk. Szükség van emberekre akik az élet hullámtörésein is mernek szörfözni. Akik beintenek az unalomnak de tudják, hogy az élet nemcsak buli és diszkó fény mert az elvakít, de fölteszik a napszemüveget ha valami vagy valaki el akarja vakítani. Nem engedhetjük meg, hogy az orrunknál fogva vezessenek DE szükségünk van tiszta erkölcsű megbízható emberekre akik olyanok számunkra mint a hajó horgonya, nem engednek elsodródni bennünket. Te kibe kapaszkodsz?

Zs/ Orosz rulett

Orosz rulett, az élet? Van aki annak tartja, mert vannak olyan nagy méretű hibák az életünkben, hogy bármit teszünk nem tudjuk helyrehozni vagy kijavítani őket. Velük kell élni. Ezekkel a hibákkal csak egy baj van. Akkor fájnak még jobban, ha tudod, hogy volt valaki aki figyelmeztetett, hogy vigyázz, nem lehet ennek a tettednek jó vége. Beszéltem már emberekkel akik valamely döntésük előtt megkérdezték a tanácsom vagy a véleményem, és utána sajnos rosszul döntöttek. Volt valami a jó tanácson kívül ami, még jobban vonzotta őket abban a pillanatban. És megtörtént a megváltoztathatatlan. Természetesen Isten megbocsájt, nem azért mert neki ez a mestersége, hanem mert hozzáfordulsz és kéred őt. De vajon az emberek is megbocsájtnak? Amikor a családodra, barátaidra gondolsz vajon ők is? És sokszor együtt kell élni azzal a tudattal, hogy ezt elszúrtam(és most nagyon finoman fogalmaztam). Vannak az életben sebek amik később hegekké vállnak, de a nyomuk valahol mindig ott marad. Nem kell magunkból mindent az pl. első randin vagy egy féléves ismeretség után azonnal odaadni, mert ilyenkor vesztesz el valamit magadból, amid soha többet nem lesz. Az értékeinkkel és kincseinkkel óvatosan kell bánni és nem utcai kofák mintájára árulni magunkat.

Andrea/ Egy utazó gondolataiból

 A buszon ültem, tekintetem a messzeségbe révedt, az újonnan zöldülő természetet fürkészte. Ugyanazok az épületek, terek, még az utcai árusok is ugyanazok.

 Csak éppen ma napfényben fürdőzött minden, madarak lélekemelő csicsergése töltötte be a szíveket, hosszú hónapok óta először. A langyos szellő a tavasz illatát szórta szét. Szemem megtelt gyönyörrel, de gondolataim a jármű fülledt, poros levegőjében rekedtek.  A körülöttem utazó  emberekre gondoltam. Vajon ők azt látják-e a megújuló természetben, amit én? Nem úgy tűnt. Szótlanok voltak, csak a busz zötykölődése hallatszott.  Egy szatyorból friss kenyér illata áradt. A semmit kifejező, fáradt arcokon megjelent a gondterheltség hírvirága.

 Egy megállóban fiatal anyuka fecsegő, vidám kisgyerekével szállt fel. Azt reméltem,  mosolyt csal az arcokra, a maga ártatlanságával. Nem így történt. Valami megnevezhetetlen,  nehéz mélabú vett erőt rajtam is. Szánalmat éreztem . Irántuk, az utastársaim iránt. Azok az emberek, akiket kora-reggel a gyár magába szív, s csak késődélután lehel ki magából, nem tudnak örülni az élet apró ajándékainak.

 Hogy is tudnának? Hisz vállukra nehezedett a hétköznapok terhe, robot módra, jól megszokott kerékvágásban vívják életük mindennapos harcát. Hibáztathatjuk-e őket ezért? Ők akarták így? Környezetük tette őket ilyenné, a kor, a társadalom. Nem akartak megfelelni, sem kitűnni. Csak élni akartak. Aztán észrevétlenül magával ragadta a kíméletlen, szürke forgatag.

  Mi az, ami megtart, ami motivál, a XXI. század vérben forgó szemei közt, amikor alig van dolog életünkben, ami örömmel tölt el? Reggel-este,  hétfő-péntek, munka, adófizetés, … s még a család is nyűg.

  Ültem a buszon. Az ablaküvegen a napsugarak ficánkoló játékát néztem  S már nem éreztem szánalmat. Egyszerre megértettem , hogy mindannyiunk számára létezik egy aprócska csoda, ami képes kiragadni a hétköznapokból. Hol keressem? A természetben, egy gyermeki arcban, egy felém nyúló kézben, egy felcsendülő dallamban, egy imában.  Ott, ahol ki tudom húzni magam, és felemelt fővel azt mondani: ember vagyok, köszönöm!

Zsolt: És akkor boldog leszel ha...

Ha feltesszük a kérdést, hogy mi mozgatja a világot akkor sokfajta válasz megfordulhat az ember fejében. Egy kis gondolkodás után talán azt mondjuk, hogy a szeretet, és ez így is van jól. De vajon mindannyiunk életét ténylegesen az mozgatja-e vagy van még másfajta mozgatórugója is ezen kívül? Az embernek szomorúan be kell látni, hogy lehet szeretné, de nem mindig ez mozgat minket belülről. Ha végig olvassuk Jézus utolsó napjait, megdöbbentő dologra figyelhetünk fel, sokszor előfordul a pénz szó. És sajnos nemcsak átlagosan hanem egészen konkrétan és nagyon véresen. Mert világhatalom lett a pénz, ez irányít népeket, országokat és emberek millióit is. Valahol mindig több kell belőle sosem elég, és az utána való hajsza felemészti az emberek maradék sokszor csonka emberségét is. Így járt Júdás, pedig neki lehetősége volt 3 évet tölteni Jézus mellett. Hallgatni tanítását. Amikor Mária megkente az Úr lábát akkor egyedül Júdás nyafogott, hogy a drága kenetet mért nem adták inkább el 300 dénárért, de nem azért mondta mintha a pénz a szegényekre költötte volna, hanem mert tolvaj volt. Ezután elment a főpapokhoz, és pénzért elárulta őt. Ezeknek fényében azt is mondhatnánk, hogy nem kellett az embereknek Jézus ingyenes tanítása, zavarta őket, ennél sokkal jobban kellett a pénz ami sokszor nagyon sokba kerül nekünk. Vajon csak Júdás volt ilyen áruló, vajon csak ő áldozott fel mindent a pénzért? Nézzünk kicsit körbe, vajon mi értelme van a sok háborúnak, valaki valahol mindig jól jár csakhogy ilyenkor már olyat árulnak ami emberek életét veszi el? A zsidó főtanács tagjai is pénz adtak a katonáknak, hogy azt hazudják, hogy tanítványai lopták el a testet. Mert ebből az egyből a pénzből, mindig több kell. És ekkor estünk bele nagyon mélyen a sátán csapdájába ahonnan csak nagyon nehezen lehet kijönni, mert ő nem enged el. Egy történet szerint a sátán egyszer egy embernek adott egy zsák aranyat, azt mondta neki, hogy ingyen van, és ez az ember elhitte. Amikor hazament vele elkezdte számolni és 99 darab volt benne. Eldöntötte, hogy dolgozik amíg száz nem lesz. A másnapi munkája bérét bele is tette, de amikor megszámolta ismét csak 99 volt benne. De ő nem adta fel, azt gondolta, hogy téved és nemsokára meglesz a száz, de bármennyit dolgozott és bármilyen keményen egészen élete végéig, mert már csak az aranynak élt közben mindent elvesztett a családját, a szeretteit, a barátait, mindent és mindenkit. Amíg végül nyomorultan mindenkitől elhagyva, a nagy szép házában, egyedül meghalt. A temetésén senki nem volt. Nekünk nem azért kell jó embernek lenni, és helyesen élni, hogy sokan legyenek a temetésünkön, hanem azért, hogy a mi életünket ne a vagyon, ne a munka, és emiatt ne a pénz irányíthassa. Mert a pénz lehet a kezünkben eszköz de cél sosem. És sajnos vannak, sajnos nagyon sokan vannak akik életének ez a középpontja, ezért élnek hallnak. Hogy szerezzenek, hogy legyen, és közbe csak veszítnek az emberségükből és mindenből ami ennél sokkal fontosabb. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk, hogy az én életembe az anyagiaknak milyen helye van? Csak azokon az embereken segítek-e akikből nekem hasznom van. Vajon egy nap folyamán, hányszor gondolok arra, hogy ebből a tettemből nekem mi hasznom van!? Mert minél többször gondolok erre annál nagyobb probléma van a lelkiismeretemmel. Vajon abból ami nekem van jut-e a rászorulóknak vagy csak mindig magamra gondolok? A pénz Jézust a keresztfára jutatta, az anyagiak úgy befészkelték magukat Júdás szívébe, hogy egy ponton mindent feladott értük, még a mesterét is. Nem fenyeget e minket is ez a veszély, hogy sokmindent képesek vagyunk megtenni a pénzért. Az emberek sokszor elhiszik azt, hogy ha sok pénzem lesz, akkor boldog leszek. Ugyan, a bankjegyek a papír vagy műanyag pénzek maguk a boldogság? Az hozza meg számunkra a biztonságot ha sok van? És mi van ha hirtelen mind elvesz? Akkor látszik meg, hogy mit ér az ember, akkor mibe kapaszkodik, ha már a pénzbe nem lehet? Vajon a pénz megmentheti a lelkünket? Vajon a pénz megtanít szeretni, megtanít vigasztalni, vagy a pénz ott lesz beteg szeretteink ágyánál? Nem, nem lesz ott, és nem vigasztal meg senkit helyettünk, és nem is tanít meg szeretni, mert csupán egy tárgy marad. Az embereket szeretni kell és a tárgyakat használni, és nem fordítva. A szeretet pedig azt is jelenti, hogy nem használjuk ki egymást. Jézus feltámadás lelkünk számára az a titkos erő ami megszabadít még a pénz fogságától is, vagy bármitől ami most itt áll Isten és köztem. Ennek végső pecsétje a feltámadás, szeretet az utolsó leheletig, amíg a szív egy utolsót dobban. Ez olyan dolog amit nem tesznek meg sem a barátaink, sem senki egyik napról a másikra értünk. Ezért így érdemes a feltámadásra gondolni. „Nincs annál nagyobb szeretete senkinek, mind aki életét adja barátaiért” Ennyire értékesek vagyunk neki.

Andrea: Arcok, álarcok

 Törvényszerűség lenne, hogy az emberek

álarcot viselve lépnek fel az élet karneválján? Valóban, a

karneválok erről szólnak. Itt király lehet a szolga, merész a

 félénk és szép a rút. De miféle karnevál ez, melyen sorsok

 dőlnek, s melyen a felhőtlen nevetések közé könnycseppek

ékelődnek?

  Álarcot viselünk embertársaink előtt, önmagunk előtt.

 Pajzs lehet ez? Volt egy óvatlan pillanat, amikor az élet

 egy útvesztőjében elvesztettünk önmagunkat,  a lényünket.

 Álarcot ragadtunk, mert épp menőnek kellett lenni, vagy

hősnek, de valamiképpen másnak, másmilyennek. Aztán sietni

 kellett, s az az egyébként is kényelmes, presztízsünkön

nagyot dobó valami végleg az arcunkra tapadt. A hétköznapjaink

 álarcává lett.  Míg az önbecsapás szintjére nem jutottunk.

Szerepjátékok. Belefogtunk, hát játszanunk kell, mindenkinél

jobban. Mert ugye nem várhatjuk el mások őszinteségét, ha mi

nem játszunk tiszta lapokkal, lássuk be- abszurd lenne.

 Nem könnyelműség ez? Egy életet kaptam a kezembe, s nem adok

neki karaktert, csak úgy van, amőbaszerűen. Nem fáradozok

azon, hogy elkészítsem az utat, melyen biztos léptekkel

haladhat. S ezt hívom én szabadságnak. Egy állszabadságot

teremtek, elhitetem magammal, hogy ez jó nekem, hogy a

magam életét élem, hogy ez az életutam. Kit akarok becsapni?

 Ha valóban így van, miért kell az a farmer, ami a kirakatban a

barátnőmnek nagyon megtetszett? Miért akarok újra elmenni arra

 a helyre a "barátaimmal", ami rossz emlékeket ébreszt

bennem? Miért nem olvasom azokat a könyveket, amelyek

szórakoztattak, de egyik vagy másik szerint unalmas? Miért

hordom úgy a hajam, ahogyan a többiek, amikor tisztában vagyok

vele,hogy nekem nem áll jól? S a külsőségektől eltekintve...

Miért nem merem a szemébe mondani, hogy mit érzek iránta?

Miért nem merem vállalni a világ legtermészetesebb dolgát?

Szégyellnem kéne? Ki ítélhet el azért, amit érzek vagy

gondolok?

 Még mindig azt gondolom, hogy  a saját életemet élem?

Saját eszméim szerint, a szívemre hallgatva? Vagy inkább...

Beálltam a sorba, magamra vettem az egyenruhát,álarc mögé

bújtam s hagyom, hogy vezessenek, cserébe pedig játszom.

Eljátszom azt, amit elvárnak tőlem.

 Megfelelni, elvárásoknak eleget tenni, boldognak lenni,

szabadnak lenni... ne várd ezt!

De akkor mit kéne tenni? Igazán egyszerű. Merj egyedül lenni

 önmagaddal. A mindennapok zajából szúrd ki a dallamot,melyet

hallgatva megtalálod azt, amit keresel. Mert Valaki dolgozott

ezen, fényt nyújtott benned, mely lámpásoddá lesz, életed

során. S lámpásod fényében megtalálod önmagad, az igazi ént,

aki egyedi, értékes, s nem utolsó sorban önmaga.

Friss híreim vannak

Az utóbbi időben többször gondolkoztam, hogy mivel lehetne jobban feldobni ezt a blogot, van is néhány nagyszerű terv, még gondolati szinten. Ami ebből megvalósult az, hogy megkértem Máthé Andreát, hogy legyen társ szerzője a blognak és ő elvállalta. Köszönet érte neki. Innentől fogadjátok szeretettel az ő gondolatait is. Még lesznek más változások is a közeljövőben, egyelőre mást nem árulok még el de ha sikerül akkor nagy durranás lesz. Bátorítsátok ismerőseiteket, barátaitokat hogy időnként nézzenek be ide, talán van értelme :)

Áldott ünnepeket

Az én barátaim egészen egyszerű emberek fakadnak, áradnak, kiapadnak, mások és másai önmagamnak, veszítve nyernek, sírva boldogok, szépek és bolondok. Zorán.
Legyen ez az ünnep mindenkinek egy új kezdet.