Az agresszió ellen / Zso

A világ egyik legkegyetlenebb érzése amikor valaki nem tudja irányítani a dühöt ami benne felgyűlt pl. iskolában, munkahelyen. Amikor emberek azokon vezetik le a dühüket akiket a legjobban kellene szeressenek. Amikor a harag az emberben átveszi az irányítást és tomboló orkánná alakul ami pusztít mindent és mindenkit maga körül. És közben mennyire szomjazunk egy békés világra, méginkább egy békés életre, és leginkább egy békés családra. A „Minden héten háború” c. film vezérgondolata jut eszembe, mert egyeseknek a négy fal és a tető között minden nap háború van, és aki már vett részt ilyen csatában az nem kívánja annak folytatását soha. És legtöbbször mégsem merünk ezekről beszélni, inkább hallgatunk, szőnyeg alá seperjük azokat, hogy majd pár év múlva tomboló orkánként törjenek a felszínre és magukkal söpörjenek mindent, mi magunkat is. Túl kevésszer van bátorságunk megosztani ezen fájdalmainkat valakivel inkább bezárjuk magunkba. ÉS még azután is, hogy az illető személy már rég nem él, de megmarad rémálmaink háttérképének mert a dolgok, a tettek és az érintések még mindig bennünk élnek. Sokszor igen nehéz kinyittani a pandora szelencéjét mert durva dolgok szabadulhatnak ki onnan, de ha csak magunkba tartjuk belülről szed szét minket. Két lábon járó időzitett bombák vagyunk ha a sok felgyűlt dologtól nem szabadítjuk meg magunkat, és az a borzasztó, hogy még mi magunk sem tudjuk, hogy EZ mikor robban. Talán a függőségek által legyőzött embernél egy van ami veszélyesebb az ahol hiányzik a függőség és tombol az agresszió mint veszett kutya. Ahol fáj minden pillanat az otthonlevésben, ahonnan az ember a „Shawshank redemption” (börtönéletet bemutató film) módjára menekül. Az lenne jó ha nemcsak szemlélnénk ezeknek az embereknek az életét de vigyáznánk is rájuk. Legyen ez az első lépés ebbe az irányba. Kérdezd meg magadtól, Te jelented-e valakinek a szabadulást? by

az internetes barátságok és az igazi barátságok hasonlóan-különbözőségéről / Zso

Először is szögezzük le mindkettő rizikóval jár. Mert mindegyikben fennáll a lehetőség, hogy ha nem jól választod meg a barátodat, a vége a barátságotoknak, annyira zűrös lesz, hogy megrengeti a bizalmadat még a jó emberekben is. Az én véleményem, és ez csak az enyém, hogy barátságokat legjobb személyesen kötni, szemtől szembe. Mert a képernyő két oldaláról kötve nagyon be van határolva két ember barátsága. Olyan dolgokról maradnak le amelyet köztetek a legszélesebb sávú i-net kapcsolat sem tud soha bepótolni. Amikor egy emberrel együtt vagy van valami a levegőben amit a billentyűzet kopogása soha nem tud utolérni. Mert ott nincs lehetőség az idézetek.hu-ról bevágni okos szövegeket, mert szemtől szembe magadat kell add, és talán ez is a legjobb benne. Mert mindenkinek nemtudunk barátai lenni, mert a barátok olyan emberek akikkel nagyon hamar megtudod találni a közös hangot. Akikkel szemben nem kell alakíts nem kell szerepet játszanod. Akik előtt nem kell állarcot viselned, mert nekik jó vagy ahogy vagy. Ezért is nem érdemes olyan emberek társaságát keresni akik a saját képükre és hasonlatosságukra akarnak formálni tégedet. Akik el akarnak fordítani tégedet, régebben kötött barátságaidtól. A barátok a legkülönbözőbb helyekről jöhetnek, léphetnek be az életedbe. De a személyes beszélgetések azok amik ezeket a kapcsolatokat megerősítik. Aki az interneten kell, hogy barátokat keressen azzal valami baj van. Bármennyire is meglepő egyeseknek, az igazi barátság áldozatokkal jár. Már 100x tapasztaltam és biztos ti is így vagytok vele. Ne engedd meg magadnak, hogy este ne legyen senki az életedben akivel egy jót beszélgethess, mert amikor szállnak fölötted az évek egyszer csak rájössz, hogy a laptopod vagy a géped mennyi embertől megfosztott téged, és elég egy kis áramszünet, és nélkülük máris egyedül vagy, mert nekik áramköreik vannak és nincsen szívük. Az internet arra jó, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg a barátaiddal ha messzi vannak, hogy elérd őket, de ahhoz, hogy eltudd érni az előtt jó tudni, hogy milyen a szemük színe, mert ez az amit a monitorod nem árul el neked. Vannak emberek akik nem mondhassák el, hogy van legalább egy igazi barátjuk, ők szerintem legtöbbször nem mertek a barátságért egy kis kockázatott vállalni és most megvannak ott maguknak szépen, egyedül. Vannak akiknek van egy, és erre ők nagyon büszkék, de megállnak egy igazi barátnál, és nem engednek többeket közel magukhoz. De ugyan már, mitől féltek hagyjátok, hogy az élet tartogasson meglepetéseket számotokra és mozduljatok ki a csigaházatok „kényelmes-fogságából”. De ha több igazi barátod van az olyan mint akinek hadsereg van a hátánál és támogatást ad, nincs egyedül, még ha egyedül van is. Kívülről is meglehet nézni az életet nemcsak egy döglött macska tetemén keresztül, vagy egy megfeszített békából, mint az orvostani laboratóriumokban. Egy kérdést tennék fel neked? Van-e valaki az életedben akivel tudsz jókat beszélgetni? Olyanokat ami megkönnyíti a lelkedet? Mert ha van akkor tudsz és mersz élni is. Ha nincs szerezz be egy ilyet, hogy ne nyugdíjasként szomorkodj, hanem tanulj élni még időben. by

Az élet értelme! / Zso

Kedves olvasó! Miközben a háttérben a Can't Help Falling in Love (Elvis) - ThePianoGuys feldolgozásában megy és dallamai belevarázsolják a békét a szívembe, egy nemrég olvasott történet nyomán az élet értelmének kérdése körül kavarognak fáradt gondolataim egy végig élt nap után. Az élet értelméről már sokan írtak és beszéltek, engem ezek nem érdekelnek mert nem tudok sem jobbat sem okosabbat kitalálni, engem csupán az enyém érdekel és ennek tudatában talán felboncolhatok néhány gondolatot amihez majd te is hozzáteszed a sajátjaidat. Óriási dolog megtalálni az élet értelmét, és azt az életet élni amelyről mindig is álmodtál, mert akkor életed egy olyan kaland amiben nincsenek hétköznapok csak ünnepnapok és lehet, hogy olykor ez feledésbe merül de ahányszor nem az szerint élsz máris hiányolod őket. Úgy gondolom, hogy az élet értelmének megtalálása nem egyszeri dolog, én nem tudom elmondani, hogy megtaláltam és ezzel vége mert nincs benne több kihívás és egyszer el laposodik. Ez mindig egy mozgó lüktető érzés vagy állapot amelyben mindig haladsz előre. Én nem tudom behatárolni, hogy most elértem a célom, hogy megvan a hivatásom és ezzel vége, nem tudom elmondani (szerencsére), hogy az életem sablonos. Azt látom, hogy mindig változik és mégis ugyanaz, nem szeretnék csak egy dolgot tenni, sem most és remélem sem nyolcvan évesen. Úgy látom, hogy  az embereknek meg kell mutatni, hogy a szeretet az nem egy érzés hanem több annál, a szeretet tett és lemondás mert ha ezek nincsenek benne akkor csak átverés. Jó ha az ember belegondol, hogy felette is eltelnek az évek, jó ha van elgondolásunk és egy két tervünk, hogy mit szeretnénk még megvalósítani persze lehet, hogy ezek nem mind úgy történnek ahogy szeretnénk és elképzeljük de így legalább nem sablonos az életünk. Nem tudunk mindent megtervezni és kitervelni, ezt pont én mondom akinek sokszor van B terve, de ezt még én is tanulom. Ezt a cikket talán soha nem lehet befejezni mert az élet értelme egy ajándék amely habár bennünk van túlmutat rajtunk. (na jó kicsit fárasztó voltam de egy ilyen nap volt)