Amint látjátok az utóbbi időben, nem volt sok újítás a blogomon, ez annak köszönhető, hogy kifogytam azokból  a témákból amire kíváncsiak voltatok, nem érkeztek visszajelzések, és bevallom időhiányban is szenvedtem kissé. Egyelőre dolgozom, egy lelki nap összeállításán amiről nem-hiszem, hogy itt mind meg fog jelenni, és még egy olyan cikken aminek a címe: tisztaság és szüzesség lesz. Ehhez az anyagot egy könyvből veszem, hogy ha mindenki nem is olvassa végig, legalább ez a dolog tisztázva legyen. Mert ebben a kérdésben sokan csak homályba tapogatóznak. Ezért ha kérdésetek van és ha azt nem meritek ide megírni akkor e-mailben is megkereshettek. Használjuk ki magunknak az időt amit ajándékba Istentől kaptunk. Tik, tak...

Befolyásolható vagyok S.O.S

 Nemrég megkérdeztem egy amúgy templomba is eljáró fiatalt, miért nem jön az utóbbi időbe az ifjúsági csoport hittanóráira? Azt a választ kaptam, hogy azért mert az osztályából senki nem jár és ezért ő sem fog. Még jó, hogy gyermekkoromba rászoktam a levegőre mert ettől a lélegzetem is elállt. Leszűrtem magamnak a konklúziót, hogy az idei év ifjúsági hittanával tehát gondok lesznek. Mert nem lett divat úgy néz ki. Én sem vagyok a karizmatikusság bölcsője,  de reméltem, hogy olykor azért ha szilánkokban is valamit át tudok adni abból a tűzből ami bennem ég. Elkönyveltem, hogy hamar kiment a divatból a jó szándék, legalább is az ilyen vélemények hallatán. De eldöntöttem, hogy nem adom fel, nem olyan vagyok, eldöntöttem, hogy lehetőséget adok, beszélek róla, reklámozom, hogy van péntek esténkét 6-tól egy olyan program is ami nem arról szól, hogy piálunk – és így kábítjuk magunkat, hogy ami addig probléma azt ne érezzem, vagy addig hallgassam a zenét a discoba amíg a dobhártyám már maga is hallucinál. Én úgy gondolom, hogy fontos a fiataloknak lehetőséget adni, mert mindig vannak akik ezt megragadják és élnek vele. Mindig vannak olyan „különcök” akiknek nemcsak a testük hanem a lelkük is fontos, akik kicsit tovább látnak az orruknál. Én hiszem, hogy mindig vannak. Azt is mondhatnám, hogy a lehetőségek kapujában állok kinyitottam, hátha van aki betéved, majd egy jót beszélgetünk és megmutatom melyik irányba lakik Isten. Ha pedig elfárad az élet útján, ismét bejöhet egyet. Remélem nem minden fiatal testvérem véleményfüggő, habár sokan azok én is tudom. De nem kell a másik véleményét szentírásként elkönyvelni, főleg ha még ő is a „tizenbe” jár. Nem kell egyformának lenni, nem kell egyforma hajat, színt és karkötőt hordani. Nem kell az értéket felcserélni a modernre mert ami modern az nem biztos, hogy garanciális is. Nem kell a más véleményére életet vagy annak egy részét építeni mert az nem TE vagy. Te Isten teremtménye vagy aki beléd szeretet akár hiszed akár nem. És ha nem hiszed ez attól még igaz. És mindenét oda adta ezért a szerelemért. Inkább rá építsd életed házát, és ne a vélemények futó homokjára. Légy bátrabb az átlagnál mert az átlag mindig gyáva. Különleges légy a saját szemedben is mert az Istenében az vagy! Ne siessétek el a hozzászólást...

X.Y.-nak 2 rész. De mit kezdjünk a szerelemmel?

Azt hiszem örök kérdés! A válasz mégis annyira lehetséges mind ahány ember van ezen a földön. Amikor az ember belezúg valakibe, racionális gondolkodása alapvetően részlegessé válik, vagyis döntéseiben már nem logikusan hanem az érzéseire hallgatva dönt. Azt is mondják, hogy a rózsaszín felhő ködössé tette látását és ez alatt a felhő alatt, az ember olyan dolgokra képes amiket „józan ésszel nem tenne meg” vagyis cselekedetekre és döntésekre! De ezek a cselekedet és döntések két irányba vihetik az ember életét az egyik a jó a másik a rossz irány. Azért nem mellékes a döntés, hogy merre indulsz mert életed hátralevő részére olyan befolyással lehet amit később majd esetleg nem tudsz megváltoztatni és az át nem gondolt döntések olyan sebeket ejthetnek rajtad ami teljesen más irányba terel mint ahogy szeretnéd. Ettől függetlenül a szerelem emberi életünk leg intenzívebb érzései közé tartozik ami nagyon jó. Mert aki ezt élete folyamán nem érezte soha, nos azzal valami „gond van”. Persze ezzel ellentétbe nem kell szerelemvadásznak lenni sem, ami annyit tesz ki, hogy egyesek sportot űznek belőle, lépten-nyomon abban fáradoznak, hogy valakibe „beleszerelmesedjenek”, mert akkor nem nézik KI őket a körből ahová tartozni igyekeznek. Ez nem így működik az „EMO”-sok világán kívül, a normál világba ahol az ember „lesz…rom tablettát” szed a véleménybefolyásolás ellen.  Mert ha túl sokat feszegeted a szerelmet, hogy minél TÖBB legyen az életedben, igazából mindig kevesebb lesz, mert magadból képes leszel mindig feladni értékeket amik nagyobbak még a szerelemnél is. Ilyen például az egyik legnagyobb a tisztaság, én magasról teszek rá, hogy erről ki mit mond, ez nem divat kérdése, valakit nem úgy lehet megtartani, hogy ezt feladod. Ha valakinek csak azért kellesz, mert az az EGY kell neki, akkor jobb ha most azonnal megszakítasz vele minden kapcsolatot, mert ez azt jelenti, hogy semmire sem értékel, és csak eszköz vagy a szemébe bármit mond is neked. Beszélni sok mindent lehet de ha valaki igazán szeret téged akkor képes rád várni, és nem siettet. Ha ezek után még mindig „igazi” felnőtté akarsz válni akkor jó lenne eldöntsd, hogy a divatmajmok világához akarsz-e tartozni vagy megmaradsz kereszténynek ahol a hited soha nem ad fel téged ha te sem adod fel őt. By de ez csak az én véleményem

Beszéljek vagy hallgassak? Beszélni ezüst hallgatni arany? Vagy nem?

Korunk nagy betegsége a kedvtelenség, az életkedv elvesztése, vagyis amikor már sokminden nem okoz örömet mert befásulunk. Senki nem szereti ezt az életérzést de ennek ellenére sok fiatal lelkében is ott van. De igazából mi magunk is nagyban felelősek vagyunk ennek kialakulásáért amikor ülünk a szobánk mélyén és unjuk magunkat, ahelyett, hogy kimennénk a friss levegőre és barátainkat nemcsak telefonon hívnánk fel, hanem keresnénk a személyes kapcsolatot velük. Az életet olyan mind a terített asztal szükséges hozzá a só és a bors is. Mert nélkülük nem ízletes az élet.  Remélem mindenki érti a célzást aki olvassa. Az élet nem egy akvárium ahol díszhalként, kell forogj faltól falig hanem inkább az óceán ahol bármerre megindulhatsz, hogy betöltsd a személyes történetedet. És azok az igazán bátrak akik merik feszegetni saját képességeik határait és nem fáradnak bele ebbe. Akik tudják, hogy létezik  élet a számítógép képernyőjén kívül is, és merik azt is élni, akik nemcsak az avatarok törpevilágába vannak otthon hanem a friss levegőn is. Ha szürkék a hétköznapok akkor meg kell bennük keresni a szépséget, mert van benne. Nem azért színtelen a világunk, mert sok a poros szürke tömbház a városokban hanem azért mert az emberek túlzottan azzal vannak elfoglalva, hogy gyűjtsenek és túl kevéssé azzal, hogy meghallgassák egymást. Szomorú tapasztalatom, hogy nagyon sokan nemtudják kivel megbeszélni a mindennapjaikat, ha mégis belecseppennek egy jó beszélgetésbe elvannak ájulva, hogy az milyen jó is lehet és ezt soha nem gondolták volna. Igazából arra is nagy szükség van, hogy meghallgassuk egymást. De ha félünk véleményezni egy rövid cikket, ha csak lapítunk mint az a „valami bizonyos” a fűben. Akkor ne várjuk el, hogy majd valaki kitalálja a gondolatomat és segít a problémám megoldásában. Mert én sem vagyok gondolat olvasó és mások sem azok. Erről ennyit.

Szépség

Az élet leckékből áll. Sokszor nehezen tanuljuk azokat olyanok vagyunk mint a kisdiák az iskolában, csak akkor értjük meg amikor már felelni kel belőle. A szépség és csúfság témája került előtérben az elmúlt napokban. Van 1 storym, igazából azért olyan mint az élet mert onnan van, belőle a legmélyéről, mert az embereknek szól. Azoknak akik az élet iskolájában tanulni is szeretnének nemcsak bukdácsolni, mert lássuk be a bukdácsolás itt sokszor nagyon fájdalmas, mert itt a rossz jegyek helyet fájdalmakkal fizet minden „gyenge tanulónak”. Tehát a szépség: az a bajom vele, hogy sokszor túl üres, és az ember aki ezt Istentől mint ajándékot megkapja az sokszor visszaél vele, és fegyverként használja mások ellen. Ezzel győz és uralkodik. Pedig a szépség az nem fegyver amivel elverjük a port azokon akiknek kevesebb jutott, vagy vele leszakítjuk a mindennapok gyümölcseit. A szépség is ajándék mint sok minden más, és az ajándékot jóra is lehet használni. Megmutatni rajta keresztül, hogy mennyire szép az aki ezt adta nekem. Rá lehet vele mutatni Istenre. Ez is misszió. Olykor azért üres a szépség mert a látszatnak szól, annak szól, hogy „mit mondanak majd az emberek”(rólam, rólad vagy bárki másról). Vélemény függők lettünk, csak azt merjük tenni amire rábólintanak. De ez nem forradalmár szemlélet, ez inkább megalázkodás a többség vagy a hangosak véleménye előtt. Ez puhányság. És legyünk őszinték ki akar az lenni. A szépség olykor magával hozza a belső ürességet, ne engedd, hogy veled is így legyen. Aki pedig nem egy szépség királynő vagy király az nem feltétlenül csúnya. Sokakkal az a baj, hogy leértékelik önmagukat és ennek sokszor a média az oka. Mert elhiteti velünk, és megmondja nekünk, hogy a divat szerint ki a megfelelő, az elfogadott, aki a szép. Soha ne hidd el neki (a divatnak), mindig félre fog vezetni. Törj ki, a megszokások és divatmajmok kényszerzubbonyából. Ne csak nézz hanem láss is. Az igazi szépség belülről fakad és át itatja az egész embert, aki pedig önmagát elfogadja mindenével együtt azt mások is elfogják fogadni.