Nem gondoltam, hogy ennyi idő után, egy ilyen esemény hatására írom, hogy: mennyire elpuhultál kereszténység. Elpuhultál vagy elpuhultam, még nem teljesen világos!? Egyes erdélyi fiataljaink a francia zászlós arcképeik mellé kiposztolják az utolsó szombat esti lázban, a "szórakozóhelyeken" az alkoholmámorban betépett arcképeiket, akkor jön, hogy elkerüljem a tükröt és ne nézzek belé. Mert ezért a kialakult helyzetért nem lenne helyes csak bizonyos német vagy más nemzetiségű politikusokat bírálni, mert ebben a kondérban mind benne vagyunk, mi főztük, mi is fogjuk megenni. Elpuhányodtunk az biztos, Franciaország már sokkal régebben elindult egy erkölcsi lejtőn, a szabadosság szellemében, nem mondom, hogy a dolgok ezért történtek, de tessék ez lett belőle. Nem hallgattunk a józan figyelmeztetésekre Együtt érzünk a franciákkal, együtt érzünk majd mindenkivel akik nem mi vagyunk, mert ugye "csak ne mi legyünk a következők". De nem lehet az együttérzés egyetlen szimbóluma egy zászló, ez kevés, egyetlen reményünk van, hogy lelkiekben megerősödnünk, mert könnyű egy olyan nemzetet földre kényszeríteni akinek nincsen hite de egy olyat amelynek van azt nem tudja eltiporni a gyűlölet. Nekünk elsősorban a gyűlölet ellen kell küzdeni, és nem a véleménykülönbségeink ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése