Új faj jelent meg: a mutáns keresztény farizeus.

Annyi mindent nem értünk életünk folyamán, sokszor még a legcsodálatosabb történéseket is csak véletlennek fogjuk fel, (nem is gondolva arra, hogy a véletlen, az Isten nick neve).  Mert egy kávézás egy jó baráttal, egy panasz vagy egy öröm megosztása vagy együtt viselése, egy napsugár a ködös napok után, egy őszinte beszélgetés, egy felejthetetlen kép ismételt és ismételt megnézése, egy szentírási idézet ezredik elolvasása és akkor leesik a „tantusz” és kicsordul egy könnycsepp is. Olykor egy élet is kevés rájönnünk arra, hogy telnek a hónapok, s az évek, és esetleg, ha a kegyelem folytán megérjük a nyugdíjas kort, akkor nem lesz amire visszaemlékeznünk, mintha egy üres albumot hagynánk magunk után csak. Most nem az olyan emberek életcélját értem ez alatt, akiknek dicsőség a megrészegedés, a hányás, a drogozás és a kihasznállak egy hétvégi kaland erejéig, mert ezek mind pocsék, ócska  és csak a szemétládák életcéljainak felelnek meg. És ilyen dolgokra emlékezni majd ötven évesen vagy azon túl nem nagy szellemi teljesítmény, ezt még egy analfabéta is tudja, aki egy barlangba nőtt fel, és túlságosan sötét még az éjszakához képest is. Nekünk valami vagy valaki másra kellene emlékeznünk, akiről elmondhatjuk, hogy érdemes volt érte harcolni, megérte a fáradságot, mert egy igazi kincs, vagy kincsesbánya. Arra kellene emlékezni, hogy megérte kiállni egy ideáért, ami sokaknak jó példát ad, vagy erővel tölt el ebben a „hétköznapi” világban, mert olyan ember, aki lefáraszt szellemileg, és lelkileg, az van elég, nos, olyanok kellenének, akik fel is töltenek, hogy ne legyen az élet hétköznapi és fárasztó. Ezek az apró örömök az életünkbe nem csak ott vannak, és nem azért mert megérdemeljük őket, hanem mert valaki ajándékba oda helyezte őket. Azt gondolom, hogy pusztán szeretetből! Ezt nem könnyű elfogadni, lenyelni, mert mi magunk sok mindent számításból adunk, kiszámításból, illetve a viszonzás reményével. És ez nem keresztény életcél. Sok emberrel találkozom, akik megcsömöröltek az élettől, akiknek elég a hétköznapiságból, akiknek elég az erkölcstelenség ingoványából, a kihasznállak a szerelem jegyébe, vagy olyanná teszlek, hogy ne legyen kedved tükörbe nézni sem. Kellene egy mozgalom, aki ki mer tűzni olyan célokat maga elé, amelyek senkinek nem jutnak az eszébe pl:harcoljunk a pornográfia ellen vagy ébresztő szülők a gyermekeitek az interneten veszélybe vannak, ne engedjünk olyanokat nevelővé válni akik erkölcsi nullák, ugyanakkor, legyen a tanárnak joga megvédeni magát a diákok önkényuralmától. Vajon kiknek cseng a fülébe a vészharang, hogy ezek is problémák és érintik a társadalmunk egy  jó részét? Az van, hogy nincsenek példaképek, nincs akikre felnézni és nem találunk lassan olyan embereket, akik emberileg, keresztényileg is kiállják az idők próbáját. Ezzel ellentétbe vannak olyan bájgúnárok elég sokan, akiknek tele a zsebe, de üres a szíve és sokszor a feje is.  Ezeknek van reklámjuk, mert ők akik kiabálnak, hangoskodnak, csapják a port, és a porondon vannak. Mégis 2014-ben milyennek kell lennie az igazi keresztény embernek? (ez csupán személyes véleménylistám)

1.     Legyen őszinte

2.     Ne használjon állarcokat

3.     Tudjon szívből mosolyogni és nevetni

4.     Ne álljon a pénz uralma alatt

5.     Ne azért tiszteljük mert rangja, címe van

6.     Tudja az érzéseit és az érzékeit irányítani

7.     Ha elesik, merjen felállni, és oda álljon vissza, ahol elesett

8.     Higgyen az embernek adott második esélyben és a harmadikban…

9.     Legyen kitartó a jóban

10.                       Álljon kapcsolatba a Mesterrel

Ha ti is ismertek személyesen olyan embereket, akikre felnéztek, mert itt élnek közöttünk (nem filmcsillagok és hasonlók) becsüljétek meg.