Az amerikai filmek csöppet sem
remek művei között a szőke hajú főhős gyerekek legtöbbször azért siránkoznak,
hogy ők: „csak átlagos gyerekek” akarnak lenni, olyan, mint a többi. Sokszor
elgondolkodtam, vajon akaratból butítják így a fiatal nemzedéket vagy ez a
mérce náluk? Miért akarnak átlagembereket kinevelni, kinek jó ez? Egy biztos,
így könnyebb az orruknál fogva vezetni a tömeget, mert a tömegből kivesznek az
egyéniségek, nincs vezér lelkület, uniformizmus van, mindenki feltűnésmentes,
kényelmes, szürke kiskacsa akar lenni, és csak reméli, hogy vadászszezonba nem
rá lőnek. Én úgy látom, hogy napjaink „hasonszőrűsége” divat lett, félrefésült,
szemeltakarós, feketehajú „diszkópatkányok” mércéje a trendi. Átveszünk idegen
kultúrák, idegen aberrációit, és a szemetet jónak tartjuk. A kihasított
farmernadrág nem azért ilyen, mert a gyárba ahol készült kirágták a patkányok,
hanem mert minél több látszik valakiből annál menőbb, de ezekre is érvényes,
hogy hiába drága rajta a ruha, ha olcsó az ember benne. Hiába van benne a
törvényekbe, hogy a szórakozóhelyeken 18-év alattit nem szolgálnak ki
alkohollal, de ha megnézel egy buliban készült felvételt, akkor a fél „óvoda”
ott van rajta. Mert jó annak, aki eltudja adni az energiaitalt gyerekeknek
leakciózva, az ilyen azt szeretné, hogy az iskolába a tej helyet is ilyet kapjanak,
mert neki csak a haszon a fontos. Én nem tudom, hogy ebben az újságban kik
miről írnak a vallási rovat felszíne alatt, de én nem tudom azt pátyolgatni,
hogy szeressük egymást gyerekek, mert akkor minden OK. Az van, hogy egy
látszatvilágot próbálunk sokszor fenntartani, amelyben látszólag minden rendben
van. De igazából rég darabokra hullott körülöttünk a világ, nemcsak
gazdaságilag vagyunk benne nyakig abba a bizonyos valamiben, hanem lelkileg is,
és aki ezt nem látja be, az vak. Egyirányú autópálya lett a kereszténység Erdélyben,
és vagy nem csinálunk semmit, vagy még annyit sem, lehetőségeinknek még a
felszíne alá se ástunk be. Mert kényelmesebb, mint a vitorláinkba befogni ismét
a „szelet”. Keveset provokálunk, túl sokat lapítunk, túl sokat hallgatunk, az Élő
Isten csak egy távoli kép, esetleg egy karácsonyi képeslappá változott, vagy
egy kereszté a többi közül. Hát ébresztő testvérek, vannak még kereső emberek
és vannak olyanok is, akik a helyes irányba haladnak, tessék levetni a fekete
ruhát, az élet nem egy temetés, az élet egy ajándék, és ha én egy ajándékot
kapok akkor az előtt nem „bőgöm ki a köldökömet”, hanem örülök neki. Ezért kell
feltenni a kérdést, miért van az, hogy annak ellenére, hogy ennyire képtelenek
vagyunk jó példa lenni, Isten mégis ma is, holnap is hisz bennünk. Sokkal
jobban, mint mi magunkban. Na de a filmekben, legtöbbször a jó a végén győz, de
ezért belead mindent, a maga abszurd módján Chuck Norris legyőzi a vietnámi
hadsereget, Steven Seagal, leveri a jakuzát, Jean Claude van Damme meg az orosz
maffiát, de beleadnak mindent. Na, belőlünk, erdélyi katolikusokból ez a tűz
hiányzik (a tömegkatolikusokból),
olyanok vagyunk, mint a környezetünk, csak szürke, meg fekete autóink vannak, s
olyanok vagyunk, mint a táj hóolvadáskor, ez szomorú. Jó lenne motivációként
egy kis színt vinni az életünkbe, és nem a megfelelés hegyét mászni unalmunkban
s kényszerünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése