Félünk emberként élni!? És itt az embert a szó leg igazibb értelmében értem, úgy ahogy kezdetben volt teremtve Istentől, mielőtt a kígyó bele nem köpött a levesünkbe, mielőtt el nem rontottuk a dolgokat a bűnnel. Olyannak értem az embert mind aki megfeledkezik önmagáról és segít ahol tud, és nem mindig a maga hasznát keresi.
Azért gondoltam, hogy jó lenne erről is beszélni mert valamilyen fél emberséget élünk. Figyeljük meg, amikor összefutunk valakivel az utcán az első kérdésünk a köszönés után: hogy vagy? Mintha érdekelne, de valljuk be a legjobb szándékkal a szívünk mélyén, teszünk rá! Csak reflex az egész, persze szerencsére nem mindig de elég gyakran ahhoz, hogy érezzük, a kapcsolataink felszínesek és már suhanunk is tovább mintha a világ csak körülöttünk forogna, és ha mindig olyan fontos lenne, hogy siessünk! Vajon kedves barátom, mikor bámultad este önfeledten a csillagokat, mikor gyönyörködtél a kedvenc évszakod fantáziadús színeiben, és hányszor az utóbbi időben? Ez is hozzátartozik emberségünkhöz, hogy tudunk csodálkozni, elmerengeni a dolgokon és ez nem időpocsékolás, vagy ábrándozás hanem a teremtő műveinek csodálása, ismerkedés Istennel, rájönni, hogy mekkora művész is Ő valójában. A megszokások rabjai vagyunk, amiket örököltünk, amiket szeretünk, amiket megszoktunk, a kényelmünk a markába tart bennünket. Mert milyen nehéz tenni valami eltérőt a megszokottól, ami feláldozza saját kényelmünket, és itt ismét vesztünk valamit emberségünkből. Mert a szokás és kényelem erősebb nálunk. Mi kell tehát ahhoz, hogy emberibb emberek legyünk? Az a tippem, hogy feledkezzünk meg önmagunkról és figyeljünk oda jobban másokra. Tűzünk ki rövid távú célokat magunk elé pl. döntsük el, hogy a héten kedvesebbek leszünk valakihez, hogy nem morgunk ha a szüleink megszólítanak, hogy rakjuk rendbe a szobánkat, fordítsunk napi 10 perc több odafigyelést férjünkre, feleségünkre. Tegyünk meg önként olyan dolgokat amikre máskor megkérnek, ezt egy hétig utána ismét tűzzünk ki valamilyen másik célt, és folytassuk azzal, persze a régiről se kell megfeledkezni. Tegyük ízletessé ismét az életünket, ahogyan az éttermekben a só és a bors mindig együtt van, mi ezzel ízesítsük azt amit az életünkből főzni akarunk. „Hisz főzni mindenki tud.” Ratatuile c. animációs film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése