A buszon ültem,
tekintetem a messzeségbe révedt, az újonnan zöldülő természetet fürkészte.
Ugyanazok az épületek, terek, még az utcai árusok is ugyanazok.
Csak éppen ma
napfényben fürdőzött minden, madarak lélekemelő csicsergése töltötte be a
szíveket, hosszú hónapok óta először. A langyos szellő a tavasz illatát szórta
szét. Szemem megtelt gyönyörrel, de gondolataim a jármű fülledt, poros
levegőjében rekedtek. A körülöttem
utazó emberekre gondoltam. Vajon ők azt
látják-e a megújuló természetben, amit én? Nem úgy tűnt. Szótlanok voltak, csak
a busz zötykölődése hallatszott. Egy
szatyorból friss kenyér illata áradt. A semmit kifejező, fáradt arcokon
megjelent a gondterheltség hírvirága.
Egy megállóban
fiatal anyuka fecsegő, vidám kisgyerekével szállt fel. Azt reméltem, mosolyt csal az arcokra, a maga
ártatlanságával. Nem így történt. Valami megnevezhetetlen, nehéz mélabú vett erőt rajtam is. Szánalmat
éreztem . Irántuk, az utastársaim iránt. Azok az emberek, akiket kora-reggel a
gyár magába szív, s csak késődélután lehel ki magából, nem tudnak örülni az
élet apró ajándékainak.
Hogy is tudnának?
Hisz vállukra nehezedett a hétköznapok terhe, robot módra, jól megszokott
kerékvágásban vívják életük mindennapos harcát. Hibáztathatjuk-e őket ezért? Ők
akarták így? Környezetük tette őket ilyenné, a kor, a társadalom. Nem akartak
megfelelni, sem kitűnni. Csak élni akartak. Aztán észrevétlenül magával ragadta
a kíméletlen, szürke forgatag.
Mi az, ami
megtart, ami motivál, a XXI. század vérben forgó szemei közt, amikor alig van
dolog életünkben, ami örömmel tölt el? Reggel-este, hétfő-péntek, munka, adófizetés, … s még a
család is nyűg.
Ültem a buszon.
Az ablaküvegen a napsugarak ficánkoló játékát néztem S már nem éreztem szánalmat. Egyszerre
megértettem , hogy mindannyiunk számára létezik egy aprócska csoda, ami képes
kiragadni a hétköznapokból. Hol keressem? A természetben, egy gyermeki arcban,
egy felém nyúló kézben, egy felcsendülő dallamban, egy imában. Ott, ahol ki tudom húzni magam, és felemelt
fővel azt mondani: ember vagyok, köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése