Valahogy olyan érzésem van mintha hiányozna a fél szívem (nem jó érzés),
fáj az elválás és egyben kíváncsi vagyok az újra. Az elmúlt években nagyon
megbarátkoztam a régi közösségem tagjaival. Sok jó barátom lett, de lassan
éreztem, hogy minden jónak előbb utóbb vége szakad. Nem bánom, hogy köztük tölthettem
4 csodálatos évet sőt örvendek, hogy így történt. Viszont minél több időt tölt
az ember egy helyen annál jobban megismeri és meg is szereti azt. Ezért olykor
fáj amikor búcsúzni kell. Ez a világon az egyik legnehezebb dolog. De teljes
szívvel és erőmmel vetem bele magam az új feladatokba és kihívásokba, mert ilyen
az élet találkozások sorozata amikben mindig van elég öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése