Nem éri meg –
Megéri!
Az utóbbi évek leg-aktívabb témái amivel foglalkoznak emberek bárhol járjak
a bizalom kérdése. Pontosabban, hogy mennyibe éri meg, belefektetni mert egy
bizonyos rizikó faktorral jár, amit nem lehet kiküszöbölni. Már rengeteg
emberrel beszélgettem a bizalomról, a legtöbbjüket valamennyire sikerült
megtanítani, hogy merjenek bízni emberekben, legalábbis a bizalom aprócska
magját elültetni valahol bennük. De ez nem az én érdemem, és ez nem lesz valamiféle
öntömjénezés, hanem, minden érdem Istené. Nos kedves barátaim azt mondhatom,
hogy érdemes belefektetni mindent a bizalomba mert az emberekhez visz közelebb,
és csak így találsz igaz barátokat az életbe. És aki a bizalmatlansággal küzd
annak valahol mind ez a problémája, több barátot szeretne vagy legalább egyet
de az igaz barát legyen és egy életre. Olyan orosz rulett szerű dolog, hogy nem
mindig jön össze, és akkor leállsz egy időre és csak a kérdőjelek halmozódnak
benned, főleg, hogy miért csapott be, miért hagyott el, miért árult el? De
ezeket ne láncold a lelkedhez, ne élj évekig a sértődöttség gyémántkalitkájába,
hanem engedd ki a kezedből, hogy hadd fújja tovább az élet szele és legközelebb
olyat fúj az utadba akibe belevetheted magadat. Az ejtőernyős ugrás is csak
akkor élvezhető ha kiugrassz és nemcsak lentről nézed. Ezt sokszor én is „most”
tanulom új barátaimtól, akik megmerik osztani még a depresszív élményeiket is.
Minden tiszteletem az övék. Egy idézet Dr. House-tól: „Tudom, hogy bent vagy,
hallom, hogy aggódsz” Jó lenne jobban észrevenni ezeket, és barátként
közelíteni meg őket. „Nem úgy tanított mint az írástudók hanem úgy mint akinek
hatalma van” Gyakorlásra fel. by
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése