Van, hogy az élet kész világháború, beszorítva érzed magad
életed egy apró kis lövészárkába, és érzed, hogy záporoznak körülötted a golyók,
amik napjainkban az élet nehézségei, megoldatlan, sokat halasztgatott gondjai.
De én nem így látom, legalább is legtöbbször nem, hogy ennyire rossz lenne,
hogy ennyi mindentől kellene elkeseredettek legyünk. Inkább a jó dolgokra
próbálok odafigyelni, de azokra sokkal jobban, nemcsak úgy átlagosan és felületesen,
hanem szívvel. Persze van, hogy én is aggódom, főleg a nekem fontos emberekért,
a barátaimért, szeretteimért, az én szentjeimért. Azt szeretném, hogy ők mindig
megtalálják a jó utat, hogy ne legyen átlagosak. Azt írnám le, hogy milyenek ne
legyenek. Ne legyenek elsősorban átlagosak, ne legyenek olyanok, mint a tömeg
fiatalok, akik isznak, drogoznak, cigiznek, hanem nekik legyen tartásuk,
látszódjon, hogy különlegesek, egyediek, és érződjön, hogy Isten jelen van az
életükben, és talán ez a legfontosabb. De tudom, hogy akik igazán fontosak, még
ha ezeket meg is tennék, akkor sem tudnám nem szeretni őket. Elég sok tömeg
tinédzser van, akinek nincs saját gondolata, aki csak megy a többi után, aki
nemhogy öltözködni nem tud, hanem gondolkodni sem. Akinek csak az a fontos az
életben, hogy szép legyen, annak borzasztóan üres az élete, elég sokszor sajnos
a feje is. Mert ezt az állapotot meddig tudja fenntartani? Jó esetben is néhány
rövidke évig csupán, és utána, sajnos sokaknak nincsen céljuk, nincs meg az,
hogy miért élnek. Aki szeretet nélkül kell felnőjön, annak szomorú a sorsa. Na,
de azontúl, hogy megállapítjuk, hogy mik a tények, azt lehet tenni, de ezt is
csak szerintem, hogy szeressük jobban az ilyen embereket, álljunk mellettük,
figyeljünk rájuk, nyissuk meg a szívünket, adjunk önzetlenül, nem csak
számolgatva a szeretetből. Na de természetes, hogy nem olyan könnyű feladat,
mint lenyelni a reggeli pirítóst, de megéri. Igazából ezért külön is megéri
élni, hogy a szeretettel fertőzzük meg egymást és ne az influenzával. Ez a nagy
halhatatlan témák egyike, hogy miként lehet jobban szeretni? Vannak, akik ettől
a szótól is félnek, nemhogy attól, amit takar, hogy ki, milyen okból, azt ők
tudják, mert megkövesedtek belül, mert kihasználtak, és kihasználódtak vagy
csak más miatt, esetleg mert kockázatos. Nos, tényleg az, de lemondhatott volna
rólunk Jézus is, és mégsem tette, nos, akkor elég az elméletből, tettekre fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése