Amikor beletemetkezünk a
hétköznapokba a munkánkba a feladatainkba akkor sokszor elfelejtünk élni.
Igazán élni, nem engedhetjük, hogy a munka a feladataink, a tanulmányaink
átvegyék az irányítást. Ezek is kellenek, de ezek nem mi vagyunk. Olyan
világban élünk ahol szinte mindenki autóval utazik és túl gyorsan száguld, és
ha nem lassítunk átszáguldunk az élet apró lassú dolgai fölött. Vajon mikor
volt amikor utoljára felültél a poros biciklidre és kihajtottál a mezőre és
csak csodálkoztál, hogy milyen gyönyörű, vagy mikor néztél a csillagos égre és
csodáltad meg a végtelenség művészének alkotását. Ha azon kapod magad, hogy rég
nem akkor még ma tégy valami olyat amit rég nem tettél s ahol érzed az élet
ízét! És ahol érzed, hogy nemcsak egy porszem vagy hanem része valami
nagyobbnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése