Keresők vagyunk!

„Istent keressük a könyvekben, de az imádságban találjuk meg őt!” Pietrelcinai Szent Pió

Azt hiszem aki szereti a könyveket, legalább is azokat amelyeket érdemes elolvasni és itt nemcsak a hit témáját feszegető, dönteni és ledönteni akaró könyveket értem, hanem a kutató, kereső, értékeket vágyó és lelki szivacs típusú személyekre gondolok főleg, azok sejtik ennek az idézetnek a sóhaját és dilemmáját! Írnom kell, valami sürget belülről, éget és szembe akar állítani a széllel ami a szemetet söpri napról napra az utamba, a lelki szemetet, a silány és minősíthetetlen butaságot.

Tudatosult bennem, vagy inkább tapasztaltam?! Pedig már sokszor olvastam de érnie kellett: a saját erőfeszítéséből az ember nem érheti el az Istent, hanem teret kell hagyjon az életében neki, hogy ő is léphessen olykor. Ami rajtunk múlik tegyük meg, ami meg nem azt várjuk hadd érjen be. Az ember aki könyvet vásárol olyan mint a halász amikor bemegy egy könyves boltba nem mindig tudja mivel jön ki, halásztam a könyvek közül én is, akadt is mint mindig valami ami nemcsak betű és szó hanem példa és mondanivaló is. De ma nem egy könyv döngölt bele szellemileg a földben hanem az a kis könyvjelző amiről a fenti címet vettem. Rájöttem mennyire igaza van, és ez az én véleményem! Szeretem használni ezt a kifejezést, hogy: az én véleményem mert ez meghagyja a szabadságot a másik ember vélemény számára, teret ad neki, nem tiporja el de képviseli a saját álláspontját. Sosem szerettem az olyan embert aki kijelentéseit úgy csapja a másik fejéhez mintha neki köszönhetnénk a spanyol viaszt, vagy legalább sosem tévedett volna. Az emberség létráján azt gondolják legfelül vannak pedig még egy lépést sem tettek rajta fölfelé, a földszintről csodálják a panorámát- nevetségesek. Kreáltam egy saját szavat: szófarkas és egybe írom, jópofa, sok emberre illik. Azokat értem alatta akik életüket a könyvekbe élik le, külön világuk van benne, falják azokat mert szeretnék a magukban tátongó vágyat, űrt, ismeretlent betölteni! Vagy csak Istenre szomjazunk mint valami sivatagi hiéna!?

Nemlehet az életben minden vágyunk az, hogy egy sötét lyukban üljünk és arról írjunk doktori téziseket, hogy egy vén csóka egy ugyanolyan sötét lyukban mit gondol azokról a dolgokról amiket mi az életben megtapasztaltunk, a kezünkkel érintünk. (bolondok aranya c. film)

És ezért tartom a Pió atya idézetét alap igazságnak, mert az van benne ami sokszor bennem is, és ami még sokakban akik keresnek kutatnak! Váltanunk kell a jóról a jobbra! A könyv vagy a munka vagy a szórakozás, elfoglaltság mellett a csendes imára. Új tapasztalatokra, új érzésekre de talán főleg új világra tehetünk szert ami megnyílik előttünk. Ezekkel a dolgokkal is lehet kísérletezni, sőt kell is, veszteni valónk semmi. Az imádságról egy másik részben, nagy és mély téma, de bátran búvárkodjunk benne, ott találjuk meg amire igazából szükségünk van:  magunkat és Istent személyesen. Véleményem szerint… jó elgondolkodni olykor, hogy nemcsak a megszokott lehetőségeket választhatjuk magunknak hanem sok mást is amire nem mindig volt időnk!