Azt hiszem olyan gondolathoz érkeztünk ami rengeteg ember életébe fordul elő de, szinte senki nem tudja a
választ, hogy miért, vagy mi történik. Pontosabban a szerelmi lángról beszélek.
Miért van az, hogy olyan jól induló már-már „tökéletes kapcsolatok” amelyek
hosszú ideig bombabiztosnak mutatkoznak, egyszerűen csak belefáradnak a
lángolásba. A kezdet kezdetén elárulok valamit, nem létezik „tökéletes
kapcsolat” két ember között J. Létezik
jó kapcsolat de az még nem tökéletes. Létezik kapcsolat ahol nagyon szeretik a
felek egymást de ez sem tökéletes. Miért? Mert mi magunk sem vagyunk azok,
esetleg a szerelem rózsaszín felhőjén keresztül „ideálisnak” látjuk a másikat,
hiba nélkülinek de az idő múltával mindenki szeméről leesik a fátyol. De ahol
egymás tisztelete és szeretete napirendi ponton volt ott egyszerre csak a láng
alább hagy és lassan habár küzdenek ellene, vagy küzd az egyik fél akit érint, de
lassan kialszik. Azért gondoltam erre a témára mert egyre több ilyennel
találkozok ahol az emberek egy ritka őszinte pillanatukba elismerik, hogy vége,
„nemtudunk mit tenni”. Most olyan kapcsolatokra gondolok amik a házasság
előttiek mert sok ember küzd ezzel a dologgal. Mi papok hozzá szoktunk főleg
azok akik már régebb vannak a praxisba, hogy mindenre tudjuk a választ, olyanok
vagyunk mint a delfoi jósda, ha valaki betéved annak azonnal tudunk tanácsot
adni, hogy miként változtathat az életén, és ettől azt hisszük, hogy ez mindig
beválik. „Én megmondtam”halottam már
sokszor ha pedig nem fogadja meg a tanácsot akkor, megvagyunk győződve arról,
hogy igazunk lett volna és ettől neki milyen jó lehetett volna. De valakinek
tanácsot adni és átérezni a problémája súlyát nem ugyanaz a dolog. Azt
gondoljuk, hogy változtatni olyan könnyű, hogy küzdeni valamiért elég,
mert akkor már megvalósítható. Azt gondolják sokszor az emberek, hogy ha
hisznek Istenben az elég, hogy akkor ő kisöpri minden problémájukat az
életükből. Milyen jó lenne ha ez így lenne és elég lenne. De nekünk lehetőséget
kell biztosítani a Szentléleknek, hogy működjön általunk. És hányan gördítünk
sziklákat az útjába amikor naponta elimádkozzuk az életünkkel, hogy „legyen
meg az én akaratom”. És akkor várjuk a csodát. Csodát akar, tegyen(a lehetőségek a kezünkbe vannak. Az igazi csoda az
amikor az egyedülálló szülő a munka után este még esti mesét olvas a gyerekének,
vagy amikor a tinédzser az alkohol és a drog helyet hétvégén a discoban a
józanságot válassza. Nekem ez a csoda, hát neked mi?).A lángot ápolni kell.
Ilyen ápolás a közös szentmisén való éber részvétel, közös esti ima, közös
ifjúsági csoportba való részvétel, lelki életünk tüzére jó fát kell rakni,
gyónások, a tiszta örömök, minden ami közelebb visz Istenhez és megakadályozza,
hogy a kapcsolat el iszaposodjon, megszokottá, unottá váljon. De ezek csak
tippek több ezer van, találj ki magad is dolgokat, imádkozzatok egymásért.
Teremts új világot ebben a lepukkant társadalomban. Nem adok receptet a
problémákra csupán felébresztem a gondolatot, hogy lehet másképp is élni,
nemcsak ahogy a legtöbben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése