Amiről nem szívesen beszélünk, mert nem
merünk, vagy még magunknak sem merjük bevallani, hogy küzdünk vele vagy elcsúsztunk
benne: érzékiség, kísértések, paráznaság, na és ez csak egy a sok közül, mert
ez még a jéghegy csúcsa.
A téma mindenkit érint mert vágyunk
lényünk legmélyén a szeretetre. Aki fizikailag, szellemileg egészséges ember,az
mind átélte vagy átfogja élni ennek a vágyát, mert úgy vagyunk megalkotva,
megteremtve, hogy érintettek vagyunk benne. És ez így van jól! Biztosak
lehetünk Isten szándékába, hogy elgondolása az életünkről nem véletlen volt. De
akkor miért van az, hogy már nagyon fiatalon szembesülünk a érzékiség létével, tényével, tapasztaljuk, hogy ebben a
dologban sokszor mennyire elesettek, gyengék vagyunk? Először is a világ
felgyorsult körülöttünk minden hír a TV, IT-neten keresztül a kezünkben van, de
minden kísértés is, minden lehetőség, hogy akár virtuálisan is ösztöneinket
minden nehézség nélkül kielégítsük. Nem szorulunk rá másra, egyedül vagyunk,
sötétben és látszólag biztonságban és senki sem ellenőriz minket, még a
szüleink sem. Fantomvilágban élünk. Azt tesszük, amit akarunk! Említettem már,
hogy így vagyunk megteremtve, mert Isten nem olyan embert gondolt el és akart
aki mentes az érzelmektől hanem aki érez, szeret- örül az örvendőkkel és sír a
sírókkal.
A szexualitás, ha jó értelembe levezethető
nem marad meg az ösztön szintjén, és nem is szabad neki megmaradnia ott, mert a
rendeltetése célja annál sokkal szebb. Ha körülötted látszólag sokan teszik,
beszélik, vagy dicsekszenek vele, ez nem jelenti azt, hogy ez a helyes.
Valaminek a helyessége nem attól függ, hogy mennyien állnak mellette vagy
ellene hanem, hogy mi az Isten
elgondolása erről. De mit tanácsoljunk azoknak a serdülőknek vagy fiataloknak
akik most nyakig benne vannak ebben, ők mit tehetnek!? Először is
figyelmeztessük őket, hogy ügyeljenek a gondolataikra, a bűnös gondolatok
felkorbácsolják vágyainkat amelyek elsodornak bennünket előbb vagy utóbb. Másodszor
kapaszkodjunk Istenbe, saját bőrömön tapasztalom olykor milyen hatalma
van a gondolatnak, de ilyenkor sokszor elismételem amit egyik lelki vezetőm
javasolt az egysoros imát: Légy velem Jézusom. És addig kapaszkodom bele amíg
szükség van rá. Ne egyedül küzdj, vond be Jézust is amiben a leginkább gyenge
vagy, mert együtt könnyebb küzdeni is. Úgy tekints rá ilyenkor mint egy
bajtársra aki veled van a kísértés idején. Harmadszor szüntesd meg a kísértés
forrását, vagyis kerüld az olyan helyzeteket amikről tudod, hogy a
leggyakrabban elesel bennük, ne provokáld fölöslegesen magad ellen a bajt.
Bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni.
Arról nem tehetünk, hogy mit látunk kivétel ha akarva nézzük, arról sem, hogy
mi jut róla akaratlanul az eszünkbe. Arról viszont tehetünk, hogy mit kezdünk
bűnös vágyainkkal: dédelgetjük, „jóllakatjuk”, akár gondolatban is őket, vagy
pedig a tüzet nem szítva, alázatos türelemmel hagyjuk azt kialudni. Iránytű a
végtelenhez c. könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése