Kirakós család

Mindenki ismeri a kirakósokat, gyermekkorunk egyik kedvenc de ugyanakkor idegölő játékát. Ami  főleg akkor ment mindenki idegeire amikor karácsonyra kaptad valamelyik rokonodtól, nagy szeretettel és 500 darabból állt. És még meg kellett köszönni, és eltűrni az édesgetéseket és utána kibontani, és nekikezdeni összerakni, aminek persze idővel néhány darabja elveszett. De sajnos nemcsak kirakósok vannak ilyen hiányosak, hanem családok is. Ahol hiányzik egyik vagy másik ember, apa vagy anya, pont azok a részei a kirakósnak, amik pótolhatatlanok. Vannak, akik azt gondolják: majd megszokja a gyerek! De kérdem én: ha kitépnék, a szíved a tested mélyéről majd a felét visszatennék, te meg tudnád szokni? Elég lenne neked? Nem hiányozna mindig és mindig valami, nem lenne üresség benned? Dehogynem! És sok ilyen van amikor a gyerek a szenvedő fél, amikor mindkét szülő a maga igazát hajtogatja, mert még nem tanulták meg, hogy az igazság milyen sokszor öl, és nem gyógyít vagy nem hozza helyre ami tönkrement. Időben kell felismerni a forgószél előjeleit, nehogy elsöpörje életünk házát, és mi közben benne legyünk amikor az darabokra hullik. Van egyérdekes ősi viking közmondás: „ami nem hajlik meg az eltörik” és mennyire igaz. Ahol csak a „kinek van igaza az Úr” ott nemsokára hiányozni fognak darabok a családból. Mit lehet tenni a vihar elkerülése érdekében? Ha nem megy is mindig mosolyogva de gyártani kell utánpótlást a szeretetből mert így legyőzöl önmagadban valamit ami sötét, és meggyújtod a gyertyát akkor is ha annak csonkig kell égnie!