Használlak – Kihasznállak – Kihasználtalak / Zso

Olyan világban élünk ahol a tárgyakat szeretjük és az embereket használjuk pedig fordítva kellene, hogy legyen. Van, hogy azt gondolom az önzés már emberileg nézve nem önthet nagyobb formákat, és csalódnom kell. Az ÉN nemhogy fontos hanem túlzottan fontos lett, ez akár civilizációnk végét is jelentheti. Mert elvesztettük a célt, amiért ide küldtek: embernek lenni minden körülmények között, és inkább istenekké tettük magunkat akiknek mindent lehet. Ezzel veszélyesebbekké váltunk mint egy nukleáris töltet, mert nemcsak elpusztítunk hanem ki is használunk embereket elpusztításuk előtt. Szeretetből. Na és ez az amiért az élet egy olyan kötéltánc lesz, aminek az alján nincsen biztonsági háló. Aki egyszer oda lekerül nem folytathatja az életét abban az irányba amelyen elindult. Tanulmányaim alatt sok olyan jegyzet vagy könyv olvasásával foglalkoztam amiről megvoltam győződve, hogy soha nem veszem hasznát. Ide tartozik a következő idézet is: „a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem” Immanuel Kant. Az ember ameddig nem találkozik ennek hiányával, úgy él itt a földön, hogy szinte észre se veszi, hogy a világ egy része, nemhogy nyüves hanem egyenesen rohadt. Itt pedig választás előtt állunk (ami nem politikai választás) vagy felvesszük a kesztyűt és harcolunk ameddig bírunk, vagy tesszük, hogy nem vesszük észre, hogy világunk egy atlantiszi világ és egyre inkább süllyed az érdektelenség és a közömbösség mocsarába. Az én véleményem szerint a probléma abban ál, hogy a facebbok generáció egy része már nem tud különbséget tenni jó és rossz között. És csak azt nézi, hogy neki pillanatnyilag mi az érdek. Ezért van ennyi érdekbarátság, érdekkapcsolat. Lassan kihal az erkölcsi törvény bennünk, ha nem kapunk megfelelő barátokat, családot? Nagy esély van rá. Ezért egyetlen megoldásként nem az unió szabadosságát látom hanem az eredeti élettel teli keresztények példáját. Ezért van az, hogy az élet példa tanít leginkább, na de ez is csak az én véleményem, meg lehet, hogy néhány álmodozó optimistáé. De ha nem mi álmodjuk meg a jövőt akkor ki fogja? És féllek, hogy ha ne mi akkor annak az álomnak valódi rémálom lesz a vége. Jelenleg úgy állunk, hogy egyeseknek az életük egyetlen célja, hogy „jöjjön már a hétvége”, de ettől mi lesz jobb, hogy hétfőn úgy néznek ki mintha a belüket a szájukon kihúzták volna?! Na ez lehet, hogy nem ildomos de kegyetlenül igaz. Annak a gyereknek aki ki írja meg nem nevezett (nem mintha már nem tettem volna meg), közösségi oldalakra, hogy unatkozik, adnék 50 oldal tanulni valót, csakhogy ne ölje annyira az unalom. Ha valaki szabad idejét nem tudja valami jó dologra használni annak agyprotézis kell. Én pedig agyprotézis klinikát nyittok, mert egy hét leforgása alatt milliárdos leszek annyinak szüksége lesz ilyenre, a sok unatkozó kis vagy nagy gizmónak. Na tessék ez a második szelet abból a bizonyos tortából. by