Miattunk ilyen a világ? Zso

Egyszer egy hegyi faluban egy szent szerzetes jelent meg, beállt a gyerekek csoportjába játszadozott velük, bukfencezett nekik, mókázott velük. Egy édesanya gyerekét kézen fogva nézte egy darabig majd így szólt gyermekéhez: fiacskám nyugodtan odamehetsz ehhez az emberhez, mert ez egy szent. Amikor a gyermek odament a szerzetes így szólt hozzá, gyermekem mit szeretnél csinálni? Nem tudom mondta a gyermek, mit akarsz mit csináljak! A szerzetes így folytatta, te mond meg mit szeretsz csinálni. Hát szeretek bújócskázni felelte a gyermek. A szerzetes így szólt, hát akkor bújócskázz Istennel, mert Isten a legjobb játszótárs. by A. de Mello

Kedves olvasók, kedves barátaim, talán mindannyiunk gyengesége, bűne, hogy azt hisszük, Isten unalmas. De igazából pont fordítva van. Azért unalmas az életünk mert nincsen benne helye Istennek. Mert szeretjük nélküle élni az életünket. Hiszen ha Isten szerves része az életünknek akkor az élet már egy sebes vizű patak nem pedig egy olyan tó amelyben lassan csak a döglött békák kuruttyolnak és azok is csak unalmukban. Az idők folyamán lassan a keresztények is elhitték, hogy Isten csak a templomokra korlátozódik, hogy csak addig ér el az ő keze, és nem kijönni onnan, mintha félne a világtól. Igazából nagyon is kint van (és bent is persze)keresi a lehetőséget, hogy felvehesse a kapcsolatot veled, hogy része legyen az életednek és te is az övének. És mi mégis mennyire szeretnénk, hogy „ne zaklasson”. Éljük az életet  a saját magunk által felállított játékszabályok szerint, lelkiismeret furdalásunk kínzókamrájában és eszünkbe se jut sokszor, hogy milyen könnyen megszabadulhatnánk ezektől a belső önmarcangolásoktól és mégis cipeljük magunkkal mintha erre lennénk ítélve. Napjainkban nagy divat a fogyókúra, régen böjt volt a neve, ma méregtelenítésnek vagy rostban-dús étrendnek hívják. A lényeg ugyanaz, koplalsz addig amíg éjszaka a párnádat rágcsálod, azért, hogy leadj néhány kilót mert a jelenlegi divat elképzelése szerint jó alakot akarsz. De mi van a belsővel? Az az igazság testvérek, hogy a lelkünket ami hallhatatlan még jobban böjtöltetjük. Húsvét és Karácsonykor nagy szerencséje van ha sikerül valamit magára szedjen, de az év többi részében kiéheztetjük szegényt. Talán ennek tudható be, hogy lassan minden harmadik tizenéves d.u. 3-kor kiírja a facebook profiljára, hogy: UNATKOZOM! Néhány ajánlat a jólétükben unatkozóknak akik nem tudják, hogy mit is tegyenek a szabad idejükkel: állj neki tanulni-mert aki ilyeneket kiír egy sem lángész. Másodszor ha már tanult, tanultál-menj a kertbe gyomlálni, ha nincs kertetek akkor kérd meg a nagyit, hogy az övét gondozd, ha a nagyinak sincs kérd meg a szomszédot ha neki sincs gyere és mutatok neked, hogy hol működhetsz. Vagy kérdezd meg a szüleidtől az az egyszerű nagyon rövid de annál kedvesebb kérdést: Drága szüleim, mit segíthetek? Hallatlanul örülni fognak ennek. És ötletük is lesz. Régebben az emberek a bálványok rabszolgái voltak, ma a technika rabszolgái! Lassan egy internet őrült, TV-függő és rádió vérkeringésű világban élünk. Ha felülünk egy buszra akkor szinte biztos, hogy az ott utazók jó része az agyát egy kábelen keresztül vagy a rádióra csatlakoztatta vagy telefonon megosztotta, hogy jelenleg, hogy érzi magát vagy az óráján keresztül TV-t néz. Mi kellene használjuk a technikát. Viszont sokan panaszkodnak, hogy egyedül vannak és senki sem veszi észre őket. Félő, hogy az emberi beszélgetés kimegy a „divatból”. Mert lassan sok dolgot eltudunk mondani magunkról szavak nélkül és mégis azt érezzük, hogy egyedül vagyunk. A technika nagyon kevés helyet hagy meg Isten számára. Ha nem kezdünk el tudatosan élni és tenni akkor saját jólétünk rabszolgái leszünk. Ha nem kezdjük el felfedezni és élni a hitünket halottak vagyunk csak nem vettük még észre. Kedves testvér a hithez nem világmegváltó szavak és ötletek kellenek hanem apró tettek egyik napról a másikra. A mai nap volt-e egy olyan tetted aminek köszönhetően jobb lett a világ? Ma volt-e egy jó szavad valakihez? Vagy volt-e egy jó tetted egy idegenhez? Illetve félsz-e jót tenni? Az igazság az, hogy sokszor vagyunk lapos keresztények, és ezért mi magunk vagyunk felelősek, hiszen túl kevés áldozatott merünk vállalni a közösség illetve a jó érdekében. Ha ennek nem kezdünk neki laposak leszünk mint a tonhalas pizza. Merjünk vállalni többet többért.