Az sem „normális?” aki mindig csak szerelmes akar lenni!

Na, sokféle divatról hallottam de a szerelemdivat a túlzások netovábbjának tűnik. Van divat ami a cipőket érinti (hát nem a férfiaknál lássuk be, remélem), van divat ami a ruhákat érinti, és ami gyakran változik csak azért mert egyeseknek sosem elég a pénzből ezért képesek a legbénább, dzsungelruhákba öltöztetni főleg a fiatalokat. A modern társadalmakba egyeseknek annyira feltűnési viszketegségük van, hogy csak azért öltöznek be aberrált ruhákba, hogy észrevegyék őket. Valahol ezek az emberek nemkapnak elég figyelmet, szüleiktől, barátaiktól, és olykor így próbálják felhívni a figyelmet magukra. Vagy csak nem szeretik eléggé őket, vagy nem úgy ahogy ők szeretnék. Amolyan modern segélykiáltás is lehet sokszor ez. A fenti cím arra akarja felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokszor, nagyon sokan azért mennek bele a szerelembe vagy a párkapcsolatba mert úgy érzik, hogy ha körülöttük mindenki ezt teszi akkor ez a normális. És ha ők nem, akkor kinézik, kibeszélik őket. A baráti kör olykor belekényszerít embereket abba, hogy olyan kapcsolatokat alakítanak ki amelyeket valahol legbelül nem is akarnak. De minek elsietni a dolgokat? Miért van az, hogy főleg a tinédzserek, legfontosabb foglalkozása az, hogy valakibe „beleszerelmesedjenek”. Egyeseknek ez fő cél, és ilyenkor elvesztik barátaik egy részét mert azok még nem tartanak ott ahol ők, problémákba ütköznek amit még nemtudnak kezelni, mert még nem értek meg rá. A szerelemdivat azért helytelen mert kényszerrel hat sokakra vagyis: nem akarom de teszem, mert mindenki ezt teszi. Viszont a tetteinkért a felelősség is a miénk. Nem mondhatom a bíróságon, hogy  azért tettem mert mások is azt mondták, hogy megteszik (valamilyen bűncselekményre gondoljunk). A nagy dolgokat az életbe be kell várnunk, ha valamit túlzottan siettetünk annak nem lesz jó vége. És az élet megajándékoz a jóval is, csak várjuk ki. A legjobb dolgok olykor akkor történnek amikor nem is számítasz rájuk. By