Micsoda abszurd mesterség is az írás. Amikor akarsz nem tudsz írni máskor
meg éjjel is felkelsz, mert érzed, hogy a Szikra megadta benned a kezdő lökést.
Nem lehet sem teljesítményként mérlegre tenni sem önmagadtól függetleníteni,
mert valahol belül te vagy és mégis érzed, hogy ehhez egyedül túl kevés vagy.
Minden bizonnyal mindenki ismeri a szélmalomharc kifejezést, sokszor
van egy olyan érzésem mintha ilyen lenne az egész élet, de ennek a vége nem
lehet az örökös kudarc. Oly sokszor láttam már a fényt az alagút végén, de oly
sokszor hallottam a sípszót, hogy ez nem a vége, csak a vonat közeledik, nagy
robajjal és szemet vakító fénnyel. Mit lehet tenni, hogy ne vakítson el a
körülöttünk száguldó világ fénye? Tegyük próbára szakács tudományunkat: végy
egy csipetnyi józanságot, egy adag odafigyeléssel, jól felkavarva humorral, és
nyakon öntve, hogy mindezt jól átjárja egy mustármagnyi hittel. Lehet, hogy a „pokol
konyhájában” nem leszel főszakács de a mennyország tourist utazási irodánál,
megbíznak már benned kisebb feladatokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése