NAGYbőjt 2...

Én úgy szeretem ismerni őt mint friss szellőt, mint eleven szívdobogást, mint megváltómat. Mint olyat aki előttem ment az úton, mint olyat aki utánam jön, és mint olyat aki velem jön. Tehát mik azok a terveim, céljaim amik követik Isten akaratát, és mik azok amik csak az én akarataim. A nagyböjt idő olyan idő, ahol behúzom életem autójának fékjét, lassítok, időt szentelek benne Istennek, magamnak, és annak ami fontos nekem. Én élő kapcsolatot akarok Jézussal nekem az kell ami olyan ima mint a szívdobogás, ami olyan szentírás olvasás mint amikor szaladsz legalább 5 km-rt. És ami olyan szentséglátogatás mint amikor a legjobb barátommal kávézok. Nekem nem elég, hogy a zsolozsmába olyan sorokat ismételgetek akiket valaki írt több ezer évvel ezelőtt, hanem nekem az kell, hogy tudjam, az egyházam velem imádkozik és én is ővele. Nekem az kell benne, hogy érzem benne le van írva a szenvedés, amit valahol, valaki megtapasztalt, átélt, de Isten megvigasztalta, és habár a halál sötét völgyében járok is, én nem féllek a rossztól, mert te ott vagy velem. És nem hagysz el, nem hagysz magamra. Mire jó a nagyböjt? Mire jó egy lelki nap? Arra jó, hogy tisztábban lássunk, arra jó, hogy ne akarjunk átlagosak lenni, ne akarjunk vasárnapi keresztények lenni. Akik bedugják egy órára a fejüket Isten házába, színészkednek, pukedliznek egy kicsit aztán mennek vissza az életükbe, és ott hagyják Istent ismét az oltáriszentségben, az üres templomban. Pedig ha magukkal vinnék az életükbe, magukkal vinnék a munkájukba, magukkal vinnék a szürke hétköznapokba, akkor azok nem lenének többé szürkék. Ezt úgy lehet,hogy térdre borulsz és megkéred bocsásson meg neked mindenért, és kísérjen mert nélküle nem akarsz semmit, ekkor lesz az imád végre igazi ima, ekkor meggyőződsz arról ,hogy bármennyi rossz is van ezen a világon, mindig van annál nagyobb jó. És lehet, hogy pont te vagy ennek a jónak az elindítója. Egy darabig azt gondoltam, hogy én mint pap minden lelki dologra kell tudjam a választ kell valami okos és frappáns tanácsot adjak a hozzám fordulóknak, hogy kell legyen mondókám. De egyre inkább úgy érzem, hogy na erre tudom a választ, tudok egy jó tanácsot akkor mindig kapok egy csavart labdát ami bemegy az életem hálójába. Azt hiszem nekem nem kell tudnom mindenre a választ, nekem csupán olyannak kell lenni mint az útmenti jelzőtáblának, amely mutassa az irányt, jóknak és rosszaknak, és fehéreknek, feketéknek, és szürkéknek is. Felteszem a kérdést mindnyájunknak, milyen jelzőtáblák vagyunk, milyen jelzőtábla vagyok? Az emberek eligazodnak e, ha ránk néznek, egyáltalán a helyes irányba mutatok-e az életemmel, nem kellene-e valami rendszerfrissítés a lelkemnek. Hogy ne a halott Jézust emlegessem, hanem az élőről beszéljek. ÉS megtaláljam a helyemet. Ezért ne keres s áldozati állatot, magadban is találhatsz olyat, amit meg kell ölnöd. Szt. Ágaston