NAGYbőjt 1.

Kedves barátaim, mielőtt meghallottam a szívemben Istenhívó szavát a papságra, tolmács akartam lenni, lenyűgözött egy másik kultúra, annak szépsége, és a legkisebb erőfeszítés nélkül sajátítottam el tanár vagy tanulás nélkül egy szép európai nyelvet. Azt is mondhatnám, úgy ragadt rám, mint a rossz gyerekre a kosz. Akkor még nem értettem Isten tervét az életemmel, akkor még nem tudtam mit akar, később rájöttem, hogy ő nemcsak egy tolmácsot akar belőlem hanem más terve van. Azt akarja, hogy ne csak egy más ország népével értessem meg magam, hanem az emberekkel értessem meg, hogy az életüknek csak akkor találják meg a célját, ha beleolvadnak az ő akaratába. Akkor még azt gondoltam, hogy veszteség ér ha lemondok az én akaratomról és elfogadom az övét, de pont fordítva történt, mivel elfogadtam az övét, megtaláltam a sajátomat ami többet adott nekem mint egy egyszerű munka. Mert nem akartam azt a célt magamnak, hogy minden hónap végén vagy elején csak arra várjak, hogy mikor kapom meg a fizetésemet, mert akkor leszek boldog ha majd annak élek, ha azt gyűjtöm és ezt vagy azt vehetek meg belőle. Nem akartam tárgyakat magam körül amik betöltik az életemet, és befedik ott az emberek helyét. Később olvastam valahol, hogy a tárgyakat használni kell az embereket pedig szeretni és nem fordítva. Soha nem tett őszintén boldoggá az, hogy sok kacatja van, mert ilyenkor kacat az autó, a föld, birtok, a rang, a könyv stb. A könyvet direkt magamért írtam, mert szeretem őket talán ez az egyik olyan dolog az életemben amire szeretek költeni, olykor túl sokat talán. A nagyböjt arról szól nekem, hogy felismerjem, hogy mi az amihez helytelenül ragaszkodom, mi az ami nélkül igazán boldog lennék. Talán a szigorúságom, talán a túlzott engedelmességem, talán, hogy katolikusnak vallom magam, de igazából csak annyira ismerem Jézus Krisztust mint egy halottat a koporsóban, tudom az életét, ismerem múltbéli cselekedeteit, szép beszédet tudok róla tartani mint egy temetésen, ahol mindenki sír mert a pap kitett magáért, megcsillogtatta tudását, polírozott egyet a szókincsével, mindenki elvan ájulva, meg van elégedve, és vége! De tényleg én inkább úgy szeretem ismerni Jézus Krisztust mint akivel az imént együtt ebédeltem vagy reggeliztem, vagy mint olyat mind akivel együtt kávéztam... folyt.  köv.