Szobám magányában gondtalanul
kopog az idő. Minden kint legördülő esőcsepp egy-egy kis nyugodtságot áraszt és
békét hoz. Az ablakból nézem, ezt a gyönyörű világot, és eszembe jut, hogy de
elrontottuk. Elrontottuk akkor amikor nem ismertünk fel benne téged, amikor
mindent magunktól akarunk megoldani, amikor műveltségünk szellembástyájára
támaszkodva, megmagyarázzuk a megmagyarázhatatlant, amikor kikiáltjuk egyetemes
hatalomnak a tudást és istenné tesszük. Amikor önmagunk akarunk uralkodni
életen és halálon pedig csak néma szemlélői vagyunk a nagy történéseknek, és
örülhetünk ha részünk van ezekbe, vagy amikor a cinizmusunk hasít és vág (az
enyém is kifejezetten éles akár egy hatori hanso). Amikor nemtudjuk elfogadni a
más véleményt, akkor világíts belénk, add, hogy meglássuk a világ a te világod
és sokkal hatalmasabb, mert amit látunk az a nagy mű részlete de TE látod az egészet,
és tudod, hogy valahol nagyon megérte. Tégy nyitottá dolgaid iránt Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése