2012. november 21., szerda

ISTEN és én / Zso



 (Magyarázat a félreértések elkerülése végett.) Na aki azért kezdi ezt olvasni mert azt gondolta, hogy megmagyarázom illetve lelövök egy új poént vagy fényt deríttek valamely megvilágítatlan titokra annak üzenem, hogy nem fog ez megtörténni. Ez nem az én szerepem. Én csak az agyadat húzom, hogy a kérdéseidet a helyes helyen és időben tedd fel. Ha mered ha ha ha...
Öt betű, egy szó! Mégis a végtelen és a véges, a távoli és a közeli van benne. Egy szó amely mindenkinek mást jelent. Van akinek ítélőbírót, van akinek egy semmittevőt, van akinek egy nézőt aki csak figyel de semmit nem tesz (érted). Van akinek egy haver aki nem zavar sok vizet és csak néha néz be életed magányos kávézójába. Van akinek érthetetlen és van akinek felfoghatatlan, de van akinek semmi. De ez még mindig jobb mintha egy unalmas isten lenne, kicsi betűvel írva, mert akinek nem sok a szerepe az maradjon is kicsi. Isten szeretet. De mi kinyírtuk ezt a szót, megerőszakoltuk és kiraboltuk amíg semmije nem maradt, ezért nem sokmindent mond. DE, ideje egyet változni. Élő szívdobogás, aggódó Atya vagy aki gyermekei kezébe adta amire a leginkább vágytak, a függetlenséget. És mi ezzel a játékszerrel magunkat tőled függetlenítettük. Sajnos. Életünk legnagyobb hibája volt és most még el sem tudunk képzelni, és ha mégis akkor rosszul. Hiszen sokszor nemtudunk megismerni mert nemtudjuk, hogy létezel. Van ebből egyáltalán menekülés? Biztosan, és ezt is annyi helyen keressük ahányan csak vagyunk. Nem mondom, hogy én tudom erre a választ. Számomra tudom, te pedig keresd meg. Isten szeretet, aki érti az tudja és aki nem annak még ide hosszú az út, de legalább elindult. Te elindultál? Akkor jó utat.
Mit kell tenni amikor mindent elvesztettél? Kezd elölről!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése